Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Szemlér Tamás: Franciaország Európa-politikája az ezredfordulón
Franciaország Európa-politikája az ezredfordulón 14 1996. december 31-én a magyarországi közvetlen francia tőkebefektetések értéke 1,5 milliárd USD-t tett ki. Romániában az 1997. április 30-ig eszközölt közvetlen francia tőkebefektetések értéke 222 millió USD volt, 1. Ludvig-Novák-Szilágyi (1997). 15 A térséggel kapcsolatos francia érdekek az EU-integráció mellett jelentkeztek az új NATO-tagok kiválasztásánál is. Az előzetes tárgyalások utolsó időszakában (francia szempontból, illetve az érintett országok szempontjából túl későn) erőteljesen képviselt francia állásfoglalás Románia és Szlovákia NATOtagságra jelölése mellett nem érte el célját; ennyiben párhuzam vonható az EU-csatlakozásra váró országok első csoportjának kiválasztásával. A kérdés biztonságpolitikai vonatkozásait a 3. fejezetben tárgyaljuk. 16 Például a CAP költségvetésének csökkentése nyilvánvalóan hátrányosan érintené a francia agrártermelőket. Ugyanezek az agrártermelők azonban már nem tiltakoznának, ha az EU költségvetésének szűkítése a közép- és kelet-európai mezőgazdaság EU-támogatási lehetőségeit csökkentené. Hosszú távon (a szektorális érdekközösség tudatának kialakulásával) talán változhat a helyzet, bár az EU-ban az agrár- termelők esetében ma is a nemzeti fellépés a jellemző. A példa mindenesetre jól jelzi, hogy a számos feltételtől függő érdekeket és ellenérdekeket nem lehet leegyszerűsítve, feketén-fehéren vizsgálni. 17 Ez alól Lengyelország bizonyos mértékig kivételnek tekinthető. Ugyanakkor a térségben legerősebb német érdekszféraként számon tartott Cseh Köztársaság, a franciák számára mindig különutas lehetőséget jelentő orosz kapcsolatot esetleg zavaró Észtország, a történelmi okok miatt tradícióiban nem frankofil Magyarország, valamint a franciák által hagyományosan és a délszláv válság kezdetén is szimpátiával kezelt Szerbiától különváló Szlovénia esetében az állítás igaz. 18 Pontosabban fogalmazva, amennyiben bekövetkezik az erőviszonyok és az érdekérvényesítési lehetőségek változása, az nem a keleti kibővítés következményeként jelenik meg. E szempontból döntő jelentőségű lesz 1999, amikor mind a közös agrárpolitika, mind a strukturális alapok jelenlegi finanszírozási rendszere lejár. Az ebből következő szükséges döntéseket mindenesetre már a keleti kibővítést is figyelembe véve kell meghozni. 19 319:264 arányban, 31 képviselő távollétében, 12 tartózkodással 1950. október 20-án; a Pleven-terv meghirdetésekor a javaslatot a francia nemzetgyűlés 343:225 arányban fogadta el, 1. Horváth (1997), 33. és 26. o. 20 Ebből a szempontból mindegy, hogy utólag nézve mennyire volt ez reális veszély; akkoriban az európai biztonságpolitika fő kérdései ezek voltak. 21 E koncepció bemutatását 1. Pirityi (1997), 70. o. 22 A kifejezést Pirityi (1997) munkájának címéből vettem át. 23 A franciák azonban továbbra sem működnek közre a Védelmi Tervező Bizottságban, illetve az Atomtervező Csoportban, 1. Pirityi (1997), 84. o. 24 A franciák számára elvileg lehetséges alternatívákat részletesen tárgyalja Manfrass-Sirjacques (1995), 186— 202. o. A kérdést elsősorban a francia NATO-politika szemszögéből elemzi Schmitt (1996). A francia NATÜ- politika alakulásának főbb állomásait időrendi sorrendben mutatja be Pirityi (1997). 25 Míg - amint azt láttuk - Mitterrand elutasította a brit-francia együttműködés szorosabbra fűzését, s ehelyett a németekkel fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzését szorgalmazta, addig az 1993-ban a miniszterelnöki székbe került Edouard Balladur a német hatalom ellensúlyozására a britekhez való közeledést szorgalmazta, 1. Manfrass-Sirjacques (1977), 187-191. o. 26 Ezek közül is kiemelkedik a finanszírozási kérdésekről, továbbá a NATO politikai és katonai szervezetének szerepéről szóló vita, valamint az európai parancsnoki struktúra módosításának (nagyobb európai - azaz francia értelmezésben francia - szerep ) kérdése. Ezeket részletesebben tárgyalja Schmitt (1996), 351-352. o. 27 Manfrass-Sirjacques (1997), 203. o. 28 A francia politika természetesen nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy számára igen fontos az Oroszországgal való jó kapcsolat megőrzése, 1. Manfrass-Sirjacques (1997), 207. o. Ez azonban a helyzeten nem sokat módosít, mivel egybeesik a NATO döntéseit leginkább meghatározó amerikai érdekekkel és állásponttal. 1998. nyár 43
