Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Boniface, Pascal: Franciaország, Európa stratégiai függetlensége és a NATO
Pascal Boniface hét. így miért nem használjuk ki azt, hogy jelenleg nincs európai terület katonailag fenyegetett helyzetben ahhoz, hogy ne elégedjünk meg pusztán rövid távú megoldásokkal? Mindezek fényében legyünk tehát lojális NATO-tagok, ugyanakkor tárjuk szélesre Európa kapuit a jövő előtt, történjen ez akár az unió, akár az európai védelmi rendszer megnövelt multilaterális kapcsolatainak keretein belül. Lehetséges az európai függetlenség a NATO-n belül? Nem túlzás-e még csak eljátszani is azzal a gondolattal, hogy az amerikaiak önként lemondanak régóta tartó, kemény munkával megszerzett és mélyen gyökerező szupremáciájukról? És hogyan nem tudjuk azt megérteni, hogy az Európa végét fogja jelenteni, ha minden olyan esetben, amikor egy súlyosabb biztonsági probléma keletkezik, az amerikaiakhoz kell fordulnunk pusztán azért, mert azt mi magunk képtelenek vagyunk megoldani? Továbbá, ami az európaiak azon vágyát illeti, hogy az amerikaiaktól függetlenné váljanak, a helyzet nem olyan rossz, mint azt a figyelmetlen vagy defetista megfigyelők gondolnák. Az amerikaiak nem olyan erősek Az a tény, hogy Amerika bukása hat évvel ezelőtt azonnalinak és elkerülhetetlennek tűnt, azt eredményezte, hogy erejét az utóbbi két évben annál nagyobb lelkesedéssel és csodálattal fogadják. Az is bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági növekedési és foglalkoztatottsági mutatók elbűvölik az európaiakat. Mindazonáltal az amerikaiak nem olyan erősek, mint azt sokan gondolják. Amerika továbbra is masszívan el van adósodva, különösen Japánnak. Az amerikai társadalom helyzete ma már egyáltalán nem egyezik meg azzal az amerikai modellel, amelyről az európaiak a hatvanas években álmodtak. Az amerikaiaknak vannak hatalmi eszközeik, de a hatalomvágyuk már hiányzik. Amikor határozott fellépéssel kerülnek szembe, legyen az akár Izrael, Kína vagy a Szomáliái Aidid tábornok, meghátrálnak. Az európaiak azt is meg tudták mutatni, hogy képesek a kollektív ellenállásra (GATT, a Helms-Burton-törvény). Az amerikaiak csak azok fölött gyakorolnak hatalmat, akik hisznek abban, hogy ők erősek. Ugyanakkor mesterien tudnak sütkérezni a sikeres hadműveletek dicsőségében, még akkor is, ha tényleges hozzájárulásuk csekély volt (vegyük például Bosznia esetét). Európa tehát továbbra is annak az amerikai erőképnek a bűvkörében kíván maradni, amely javarészt önszuggesztió eredménye (és amelyet a tradicionális amerikai optimizmus és a tradicionális európai pesszimizmus táplál), vagy sürgősen szembenéz a realitásokkal? Európa realitásokra ébred Az euro bevezetése, a gazdasági verseny, a hadiiparral és a piaci hódításokkal kapcsolatos viták rövid távon arra hívták fel az addig gyanútlan európai országok figyelmét, hogy sokkal nagyobb mozgásterük van annál, mint azt képzelték, és hogy a katonai hatalom nem24 Külpolitika
