Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Philippovich Tamás: magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában
PhüippouichTamás mást - ami paradoxonnak tűnhet s ezt a legcsekélyebb mértékben sem zavarta meg kereszténydemokrata és szocialista hovatartozásuk. A közös német-francia európai elhivatottság A Brezsnyev-korszak megkönnyebbüléssel fogadott pax sovieticája, a Willy Brand-féle „Ostpolitik" és a helsinki megállapodás felerősítettek Nyugat-Európában egy egyáltalán nem elhanyagolható pacifista folyamatot. Ez Németországban és a Benelux államokban volt meghatározó, Franciaországban jóval kisebb mértékű volt. (Ennek a mozgalomnak szélsőséges jelszava a „Lieber Rot als Tod", azaz inkább legyünk vörösök, mint halottak.) A pacifisták politikája a Nyugat és a Kelet közötti egyensúlyra, a Szovjetunió és az általa ellenőrzött országok belső problémáinak és szociális fejlődésének megértésén alapult. Erre a kihívásra Mitterrandnak és Kohlnak rögtön reagálnia kellett, mert ez megkérdőjelezte a NATO szerepét, az amerikai csapatok európai állomásoztatásának szükségességét, az atomfegyverkezést stb. Ekkor hívták meg Mitterrandot a Bundestagba - ez volt az az időszak amikor az NSZK-ban a leghevesebben tiltakoztak a pacifista aktivisták a Persching rakéták állomásoztatása ellen, pedig ez csupán a szovjet SS-20-as rakéták telepítésére adott válasz volt -, ahol a francia elnök a következőket mondta: „Lés pacifistes sont a l'ouest, mai lés fusees sont a l'est" (A pacifisták Nyugaton vannak, de a rakéták Keleten). Mind a nyugatnémet mind a nyugat-európai pacifista mozgalmak hamarosan lecsillapodtak. Mitterrand elnök és Kohl kancellár karöltve tisztelgett Verdimben az első világháború legvéresebb csatáiban elesett francia és német katonák sírjai előtt. A két államférfi együttműködése legfontosabb céljának a tényleges Európai Unió létrehozását tekintette, nemcsak gazdasági szinten, hanem politikailag is. Mitterrand népszavazás útján keresztülvitte azt a történelmileg döntő lépést, amit a maastrichti szerződés elfogadtatása jelentett. Kohl ezt a német alkotmányos rend szerint nem tehette meg, de amikor 1997 tavaszán bejelentette, hogy újra jelölteti magát 1998 októberében a kancellári tisztségre, ezt a belpolitikáiig bizonytalan helyzet ellenére valószínűleg azért tette, hogy személyesen felügyelhesse a maastrichti és az amszterdami szerződések keresztülvitelét. A franciák és a németek rendkívül szoros együttműködését - amit több tényező is indokol - elsősorban a történelmi és politikai események azonos megközelítése, elemzése magyarázza. Ez az új kapcsolat olyan gyorsan jött létre, hogy sok politikus beidegződött gondolkodását megzavarta. A klasszikus politológiai nézet szerint a történelmi jelentőségű változásokat szükségszerűen kétségbe kell vonni, s a szkeptikus ellenérveket alá lehet támasztani a mindennapi politikában több-kevesebb jelentőséggel bíró részkérdésekkel kapcsolatos nézeteltérésekkel. Érdemes felidézni azt, hogy Kohl kancellár szinte drasztikusnak minősíthető döntését a német egyesülés azonnali bejelentéséről még Francois Mitterrand is némi kételkedéssel és habozással fogadta. 6 Külpolitika
