Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Köm/uehúl szükségét, hogy rábízzák magukat arra, aki „odafent" van, tekintet nélkül a címére és a titulusára. Talán ez a kulcsa a román politikai fejlődés ellentmondásosságának az utolsó évszázadban. Az olvasó érdeklődéssel fedezheti fel, hogy Románia szerény lehetőségei olyan frusztrációt okoztak, amelyet a nagy múlt és a nagy jövő harmonizálásával kívántak megoldani. így alakult ki a birodalmi álom nosztalgiája, amely a román történetírásban nyomon követhető. Ezért olvashatunk román történelmi munkákban a dák, a római, a román-bolgár, a bizánci birodalom és Nagy-Románia párhuzamairól. A birodalmi illúzió beszüremlett a politikába is, és terjeszkedési törekvésekben nyilvánult meg. Az első világháborúban érezhető volt az etnikai határok átlépésének tendenciája. A második világháborúban Románia elfoglalta a Dnyeszter és a Bug közötti területeket is, ahol román közigazgatást vezetett be. A világhatalom szerepében pedig „planetáris" terveivel leginkább Ceau§escu tetszelgett. A vázolt történeti diskurzus azért járulhatott hozzá a diktatúra meghosszabbításához, mert a nacionalista-kommunista történelemszemlélet a hagyományos mentális sémákba illeszkedett. A kommunista rendszernek köszönhetően egy Európában már régen meghaladott történeti mentalitás ma is nagymértékben meghatározza a román társadalmat és kultúrát, amelyet a mitológia lüktetése hat át. 1989 és 1996 között a történelmi diskurzus a hagyományos mederben folytatódott, sőt a mitológia egyes alkotóelemeinek felfokozása is bekövetkezett. Ugyanakkor megfigyelhető a nemzeti mitológia politikai pluralizmushoz való hozzáigazításának a tendenciája is. A múlt mitológiája táplálta a fordulat utáni évekre oly jellemző I. Mihály király és Antonescu marsall mítoszának szembeállítását, valamint a kolozsvári Mátyás király-Avram láncú szoborháborút. A mítosztalaru'tó kísérletekkel szemben erős ellenállás nyilvánul meg. Ennek jele, hogy a bukaresti Nemzed Múzeumban csaknem minden változatlan maradt, a tankönyvek pedig ugyanolyan típusú diskurzust folytatnak. Az 1990. évi kísérlet, hogy a Ceau§escu korában kiadott történelemkönyveket Petre P. Panaitescunak a második világháború előtt írt mítosztalanító jellegű tankönyvével helyettesítsék, kudarcot vallott. A tiltakozások hatására a könyvet visszavonták. A piacot jelenleg is elárasztják az autochtonista, izolacionista, xenofób, tekintélyuralmi üzenetet hordozó munkák, habár ma már nyilvánvalóvá vált az európai történetírás és a román nacionalista diskurzus között húzódó mély szakadék. A kommunizmus időszakára pedig a jótékony feledés homályát borítják, és egyszerűen nem kutatják. Lucian Boia könyve nem terjed ki az 1996. évi választás után zajló folyamatokra. Egyértelmű azonban, hogy a mitológia most is befolyásolja a román bel- és külpolitikát. Csupán két példát említenénk:- Köztudott, hogy az autochtonizmus az ortodoxiát a románsággal azonosította. Ez a jelenség ma is él, sőt felfokozódott. A többi felekezethez rendkívül agresszívan viszonyuló ortodox egyház az emlékezések rituáléjában mindig jelen van. A nemzeti törté236 Külpolitika
