Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Lucian Boia: Történelem és mítosz a román nemzettudatban
Kömjuehü hogy a közvélemény-kutatások szerint Franciaország példája ma is a második helyen áll Romániában. Dél-Korea és Törökország szerepére a két államból beáramló tőke, az utóbbira Isztambul közelsége is magyarázatot ad. A szerző Románia és a külföld kapcsolatának viszonylatában az alábbi következtetésekre jut: A románok hajlandósága a külföldi modellek másolására a román társadalom törékenységét és instabilitását mutatja. Ez a társadalom az állandó átmenet állapotában van, és az utóbbi kétszáz évben három nagy szakítás is traumatizálta: az elszakadás a Kelettől és az elitnek a Nyugathoz való csatlakozása (XIX. század), A Nyugattól való elszakadás és a kommunista uralom bevezetése; a kommunizmustól való elszakadás és a Nyugathoz való csatlakozás kísérlete. Innen ered mindannak fáradhatatlan keresése, amit mások ajánlani tudnak, és a félelem attól, amit a másokkal való kapcsolat folytán elveszíthetnek, innen az elragadtatás és a visszautasítás sajátos keveréke, azaz a külföld kényszerképzete. Ez a helyzet ad magyarázatot arra, hogy Romániában sokan reménykednek az ország európai integrációja sikerében, de ugyanakkor meg akarják őrizni az „örök" értékeket, és elutasítják a társadalom újrastrukturálását, új politikai és kulturális támpontok kialakítását, a nemzeti szuverenitás korlátozását. A „többiek" - írja Boia - akkor válhatnak különösen veszélyessé, ha az „ostromlott váron" belül vannak, miként a cigányok, a magyarok, a zsidók, akiknek a román nacionalista mitológiában betöltött szerepét külön „dossziédban tárgyalja. Ekképp tudomást szerezhetünk arról, hogy a cigánykérdés a mai román társadalomban valóságos pszichózist váltott ki, és hogy az antiszemitizmus ma is él, bár a zsidók száma jelentéktelenre zsugorodott. Az ugyancsak pszichózist kiváltó magyar mítosznak történeti és politikai okai vannak. A magyar veszély a Ceau§escu-rendszer alibije volt, és az maradt 1989 után is. A magyar mítosz akkor kezdődik, amikor Magyarországot olyan uralkodó elemmé, nagyhatalommá léptetik elő, amelynek alárendelnek minden Romániában zajló folyamatot. Ebben az össszefüggésben Erdélyt olyan amorf entitásként jelenítik meg, amelyről feltételezik, hogy kiszakítható a román nemzettestből. Románia történetét pedig úgy tárgyalják, hogy semmiben se engedjenek a magyar szempontoknak, és semmi olyat ne jelentsenek ki, ami előnyös helyzetbe hozhatja a magyarokat. A mítosz ekképp lehetetlenné teszi a román történettudomány számára, hogy egyes kérdéseket (kontinuitás, Erdély története, a Románia tartományai közötti viszony, az 1918. évi egyesítés) szakmai tisztánlátással közelítsen meg. A románok, csak azért, hogy ne veszítsenek Budapesttel szemben, önként Magyarország utánfutójának szerepét vállalják magukra, függővé válva így mindattól, ami ott történik. A mítoszból csak úgy lehet kitörni, ha Románia sorsáért, legyen az jó vagy rossz, a románok maguk vállalják a felelősséget. Az ellentétek túlértékelése pedig csak kényelmes mentség, ami semmit sem old meg, legfeljebb pillanatnyi politikai érdekeket szolgál. 134 Külpolitika
