Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum Mindezek egy olyan pszichológiai tényezővel párosulnak, amely kimondottan terhelő [a németekre - G. P.]. A finnek bátran védték magukat,6 és a világ szimpátiáját - különösen Skandináviáét - kivívták maguknak. Az orosz-finn háború időtartama alatt Németországban is tapasztalható volt, hogy a nép egy része berzenkedett a hivatalos német „be nem avatkozási" politika ellen. Németország viszont Oroszországgal szemben erre kötelezte magát. Mindezen meggondolások alapján Németország nem kíván egy Finnország elleni új háborút. De Oroszország jogos követelései ellen nincsenek német részről kifogások. Németország ezen álláspontját eddig is számtalan kérdésben - például az Aaland-szigetek7 megerősítésében - bizonyította. De a háború időtartama alatt Németország számára a finn gazdasági kapcsolatok éppoly fontosak, mint a románok. Németország elvárja, hogy érdekeire Oroszország tekintettel legyen, annál is inkább, miután Litvánia és Bukovina kérdésében ő kedvezett az oroszoknak. Mindenesetre leszögezi, hogy Németországnak nincsenek politikai érdekei Finnországban, és így teljes egészében elfogadja az oroszok kívánságát, hogy ezt az országot a saját érdekszférájukba bevonják. Molotov válaszában kifejtette, hogy az 1939-es megállapodás egy bizonyos politikai helyzetből adódott. Ez a lengyelországi hadjárattal lezárult. A második szakasz Franciaország legyőzésével fejeződött be, és jelenleg a harmadik szakaszba jutottunk el. Arra akar rámutatni, hogy az eredeti megállapodás szerint a titkos záradék a németorosz határt kicövekelte, és ezzel együtt a balti államok, Románia, Finnország és Lengyelország ügyében is rendezte az új határokat. Máskülönben a Führer által elhangzott [területi] kiegészítések ügyét a magáévá teszi. Ha azonban egy mérleg állna rendelkezésre, amely jelezné a Franciaország veresége utáni állapotot, úgy azt mutatná, hogy a német-orosz szerződés hatása nem maradt el a nagy német győzelmekben.8 Ami Litvánia és a lublini kormányzóság területi cseréjét érinti, az a határozott véleménye, hogy ez nem történt volna meg, ha nem szolgálta volna Németország érdekeit. Nézete szerint mindkét fél profitált az ügyből. A külügyminiszter erre közbevágott, hogy Oroszország ugyan e területi koncessziót nem szorgalmazta, de nem is ellenezte. Molotov kitartott álláspontja mellett. A Szovjetunió késznek mutatkozott az eredeti helyzetet tudomásul venni, éspedig abban a formában, ahogy arról az 1939-es szerződés titkos záradéka rendelkezett. Viszont engedett Németországnak. Az ügyet e kiegyezéssel lezártnak tekinti. Erre a Führer közbeszólt: gazdasági vonatkozásban e területcserét nem lehet kiegyezésnek tekinteni. Molotov ezek után a litván [déli] területi kiszögellésre terelte a szót. Hangsúlyozta, hogy Németország e kérdésre a mai napig nem adott választ a Szovjetuniónak. Mi viszont erre választ kívánunk. Bukovina kérdését valóban nem tisztázta a titkos záradék. így Oroszország kezdetben területi követeléseit csak Eszak-Bukovinára korlátozta. Azonban Németországnak be kell látnia, hogy az azóta kialakult helyzetben az oroszokat Dél-Bukovina is érdekli. E vonatkozásban sem vall nyíltan színt Németország.9 Sőt, épp ellenkezőleg: Németor112 Külpolitika