Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 1. szám - DOKUMENTUM - Gosztonyi Péter: Ismeretlen részletek a Barbarossa-terv diplomáciai előtörténetéhez
Dokumentum kába került, a németek Norvégiából is kiszorították az angolokat. A birodalom és Spanyolország viszonya kitűnő volt. Európa Lajtán túli része a Führert nem érdekelte - a romániai olajvidéken kívül, amelynek termelését 1940 őszén biztosította a birodalom számára -, a fő problémát Nagy-Britannia jelentette. London nem volt hajlandó Berlinnel egyezkedni. Bár 1940 őszén-telén egymaga állt szemben a Hitler uralta egész Európával, Churchill nem válaszolt a Führer legcsábítóbb kompromisszumos békeajánlataira sem. Hitler vezérkara 1940 őszére nagyszabású katonai offenzívát készített elő - a Seelöve (Fóka) hadműveletet - Anglia meghódítására. Kezdetben London ellenállását a Göring irányította légierővel kívánta megtörni. Ez nem sikerült, a brit harci repülők lengyel pilótatársaik segítségével sikerrel verték vissza a német légiflotta meg-megújuló támadásait. Az angol és mindenekelőtt a londoni polgár hazaszeretetből, kitartásból és áldozathozatalból jelesre vizsgázott. A Luftwaffe 1940 szeptember végéig 741 légitámadást hajtott végre angliai célpontok ellen, ebből Londonra 268 esett. Göring 7260 repülőgépet vetett be az „angliai csatában", ezek voltak hivatva a Csatorna brit védelmét megtörni, az offenzívához szükséges légi fölényt kiharcolni és főleg a brit haditengerészetet az angol partoktól távol tartani. Hitler több hadseregcsoportot összpontosított az Anglia elleni invázióra, de a hadművelet mindjárt a kezdetén kudarcba fulladt. A légi fölény kivívása volt a feltétele annak, hogy a páncélos és motorizált alakulatokat a haditengerészet biztonságosan átszállíthassa a csatornán, ezt azonban a Luftwaffe nem volt képes kivívni. Raeder admirális szeptember végén azt volt kénytelen közölni Hitlerrel, hogy a német haditengerészet képtelen lesz a Csatornán keresztül az Angliában harcoló szárazföldi csapatok rendszeres utánpótlását biztosítani. Azonkívül heteken belül beáll a rossz idő, amely rendkívül megnehezíti a hajózást a Csatornán, a hadműveleteket novemberben már nem lehet végrehajtani. Mussolini is vérszemet kapott a német hadi sikerektől. Csapatai 1940. október 25-én az akkor olaszok által ellenőrzött Albániából betörtek Görögországba. Az újjáéledt Imperium Romanum le akart számolni örök vetélytársával, ehelyett hamarosan az olaszok szorultak a németek katonai segítségére. Hitlernek be kellett látnia, hogy 1940-ben már nem sikerülhet Angliát katonailag térdre kényszerítenie, a Seelöve hadműveletet 1941 tavaszára halasztotta el. A szárazföldi csapatokat azonban nem akarta leszerelni, azok számára új feladatokat keresett. A német-szovjet frigyet már 1939-ben is mindkét fél kényszer vagy szükség szülte, természetellenes házasságnak tekintette. Hitler már a húszas években megírt Mein Kampfban világosan leszögezte, hogy a fő ellenségnek a bolsevizmust és a zsidóságot tartja. Sztálin csapatainak látványos finnországi kudarca - a szovjetek mérhetetlen lebecsülésével párosulva - csak megerősítette benne a hitet, hogy a Szovjetunió nem egyéb, mint agyaglábú óriás, s egy hat-nyolc hetes villámháborúval szétzúzhatja. Ezután Anglia mi mást tehetne, minthogy békét kér? 1998. tavasz 99
