Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Horváth Gábor egy időben - az érdekszférák létrehozását előtérbe állító amerikai feltartóztatrísi koncepció érvényesülését. Az európai „harmadik erő" koncepciójának és az európai érdekszférák létrehozását támogató megközelítésnek közös eleme volt (Nyugat-)Németország teljes körű politikai és gazdasági integrálása, ami általánosan elfogadott ténnyé vált. Az 1948. évi berlini blokád előtti és azt követő német politikai önállóságot és gazdasági önfenntartást előmozdító amerikai lépések ehhez kedvező feltételeket nyújtottak. Felmerült az a gondolat is, hogy az Egyesült Királyság egy esetleges amerikai-brit-kana- dai szövetségben kapjon helyet. Ugyanakkor Franciaország olthatatlan gyanakvása egy német (elsősorban katonai, de politikai és gazdasági) újraéledéssel szemben a britek kontinensen való erőegyensúlyi szerepe nélkül mind a „harmadik erő", mind az érdekszféra-felosztás koncepcióját lehetetlenné tette, sőt újabb komoly hatalmi vákuumot idézett volna elő Nyugat-Európában is. 1948-49-ben már érzékelni lehetett, hogy bár a növekvő kommunista (szovjet, kínai) fenyegetés tükrében a Marshall-terv a gazdasági helyreállítás terén kétségtelen eredményeket hozott, az európai politikai viszonyok szétziláltságát és az európai népek önbizalmát önmagában nem tudta helyreállítani, ahhoz a katonai biztonságot jelentő garanciák is szükségessé váltak. 1948-ban előbb a Brüsszeli Szerződés és a Nyugati Unió (amely 1954-től Nyugat-Európai Unió néven működik tovább), majd 1949-ben a NATO létrehozása már visszavonhatatlanul jelezte a gazdasági helyreállítás, a politikai stabilitás és a katonai biztonság egyre inkább elválaszthatatlanná váló összefonódását. E folyamatok logikus következménye volt az is, hogy a koreai háború kirobbanásától (1950) az amerikai segélypolitika fókusza a gazdasági stabilitás támogatásáról a katonai biztonság erősítésére helyeződött át. A Marshall-terv amerikai koordináló szervezete, a Gazdasági Együttműködési Flivatal (ECA) 1950-ben ennek megfelelően egyértelműen közölte a részt vevő országokkal, hogy az Egyesült Államok a segélyek növekvő részét fegyverkezési célokra kívánja fordítani. A nagyhatalmi szembenállás a koreai háború következtében egyre határozottabb katonai jelleget öltött (szovjet támogatás Eszak-Koreának az Egyesült Államok vezette ENSZ-erőkkel szemben, a Kínai Népköztársaság közvetlen katonai konfliktusa az amerikai ENSZ- erőkkel Eszak-Koreában), s így a Marshall-terv alapján folyósított támogatási összegek fokozatosan átkerültek az 1951-ben az amerikai törvényhozásban elfogadott kölcsönös biztonsági törvény (Mutual Security Act) hatálya alá, amely kötelező jogi érvénnyel a védelmi célok előmozdítását állította az amerikai támogatási és segélypolitika középpontjába. Ennek következményeként az ECA 1952 elején megszüntette tevékenységét. Az eredetileg 1952. június 30-ig terjedő időszakra tervezett Európai helyreállítási program keretében nyújtott támogatások egy része már ekkor lezárult, más megkezdett programok folytatódtak, míg egyes pénzügyi keretek felhasználását 94 Külpolitika
