Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Horváth Gábor győzelem és kelet-európai terjeszkedő törekvései ellenére katonai és gazdasági szempontból nem volt felkészülve arra, hogy katonai eszközökkel állandósítsa európai befolyását. Különösen nem vállalkozhatott erre egy olyan helyzetben, amikor ez katonai konfliktushoz vezetett volna a háborúból megerősödve kikerült, s ekkor még atommonopóliummal.is rendelkező Egyesült Államokkal. A szovjet befolyás erősítésében ezért Sztálin politikai és ideológiai eszközökre támaszkodott (nyugateurópai kommunista pártok hatalomra kerülésének támogatása, a gazdasági helyreállítás elhúzása és az ebből adódó pszichológiai és nyomásgyakorlási lehetőségek kihasználása). Politikai befolyásának megszilárdítása mellett gazdasági befolyási övezetét (KGST) 1949-ben alakította ki, néhány hónappal azt követően, hogy saját magát és a közép- és kelet-európai országokat kizárta a Marshall-tervhez való csatlakozásból. Az Egyesült Államok relatív világhatalmi pozíciója ellenére sem rendelkezett megfelelő erőforrásokkal az európai és távol-keleti szovjet terjeszkedés együttes globális feltartóztatásához. Az európai feltartóztatás prioritását az támasztotta alá, hogy a kontinensen a háború fizikai pusztításai ellenére a demokratikus politikai intézmény- rendszer és a piacgazdasági mechanizmusok nem semmisültek meg, a tengelyhatalmak országainak fasiszta diktatúrái sem tudtak mélyreható károkat okozni a politikai felépítményben és a tudati szférában. Mivel egy európai támogatási program a gazdasági helyreállításra való összpontosítással szélesebb politikai és biztonsági célokat is elérhetővé tett, annak gyors és hatékony eredményei egyúttal a feltartóztatási politikának a világ más részein való érvényesítését is elősegítették. Ázsiában ugyanakkor az erősödő külső szovjet és helyi kínai kommunista befolyással szemben Kína méretei és állapotai nem tették lehetővé egy viszonylag rövid időn belül hatékonyan kivitelezhető segélyprogram megvalósítását. 1947 közepére, a Marshall-terv meghirdetésének idejére a nagyhatalmak közötti - elsősorban az amerikai-szovjet - együttműködés már nem jelentett gyakorlati nemzetbiztonsági és külpolitikai alternatívát a Truman-kormányzat számára. Ezt jelezte az is, hogy a görög és török válság kialakulásának megakadályozásában az Egyesült Államok nem az ENSZ-re hagyatkozott, mivel ott szovjet vétóra számíthatott volna, hanem az egyedüli fellépést választotta. Az európai gazdasági helyreállítás terén is nyilvánvaló volt, hogy a Marshall-terv felajánlása ellenére az Egyesült Államok valódi célja a nem szovjet befolyás alatt élő Európa gazdasági és pénzügyi (és természetesen politikai és biztonságpolitikai) egységesítése volt. Mivel a nyugat-európai gazdasági stabilitás és a remélt prosperitás nem volt elegendő a közép- és kelet-európai országoknak a Szovjetuniótól való eltávolítására, ezért a gazdasági együttműködés tapasztalati alapján a nyugat-európai politikai és biztonsági együttműködés erősítése is elkerülhetetlenné vált. 92 Külpolitika
