Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
\ Egység és megosztottsiíg: a Marshall-terv 50. évfordulóján pean Economic Cooperation - OEEC) néven állandó intézménnyé alakult át (s így az 1960-ban létrehozott OECD elődje lett). Ezt a harvardi Marshall-beszédben is rögzített amerikai feltételt már a CEEC jelentése is tartalmazta. Az OEEC a segélyek iránti igények közös megfogalmazását, egyes országok közötti elosztását, valamint az ezen túlmutató magasabb szintű gazdasági együttműködést a tagországok által kialakított és elfogadott éves munkatervek alapján végezte. A párizsi székhelyű európai szervezet első vezetője Averell Harriman, volt moszkvai nagykövet és kereskedelmi miniszter lett. Az OEEC minden részt vevő országban képviseletet állított fel. Az Egyesült Államok kétoldalú megállapodásokat írt alá ezen országokkal, amelyekben azok ugyan egyénileg vállaltak kötelezettségeket a Marshall-terv céljainak elérésére, de ennek érdekében együttes és összehangolt fellépésre vállalkoztak. Az Egyesült Államokban a Gazdasági Együttműködési Hivatal (Economic Cooperation Administration - ECA) látta el az európai helyreállítási programmal kapcsolatos koordinálási feladatokat, melynek vezetője - a program kétpárti támogatottságának alátámasztását is bizonyítandó - Paul G. Hoffman republikánus üzletember, a Studebaker Corporation elnöke lett. Hoffman közvetlenül Truman elnöknek tartozott felelősséggel, ami az egyes kormányzati intézmények merev szabályozóival szemben rugalmasságot biztosított a program megvalósítása számára, valamint védettséget jelentett a kétpárti támogatottság ellenére a kormányzat és a törvényhozás közötti teljesen meg nem szűnt pártpolitikai nézetkülönbségekkel szemben. A gazdasági helyreállítási program keretében elsőként Franciaország, Olaszország és Ausztria részesült mintegy 570 millió USD rendkívüli segélyben, amit a három ország súlyos gazdasági helyzete tett halaszthatatlanná. Ezt az összeget még az Európai helyreállítási programot magában foglaló kongresszushoz intézett elnöki üzenet beterjesztése előtt, 1947. december 17-én hagyta jóvá a törvényhozás. A szintén komor problémákkal küszködő, ekkorra már gazdaságilag egyesített három német nyugati megszállási zóna - Nyugat-Németország - ekkor még a megszállt területeknek nyújtott kormányzati támogatási keretekből (GAROIA - Government And Relief In Occupied Areas) kapott segélyeket. Az Európai helyreállítási program (European Recovery Program - ERP) részletes költségvetési támogatási igényét Truman elnöknek a december 19-én a kongresszus elé terjesztett üzenete foglalta magában. Az elnöki üzenet hangsúlyozta, hogy a program meghatározott időn belül, meghatározott cél érdekében és meghatározott összeg biztosításával kerül megvalósításra, hatékony eredményeket ígér, minimálisra szorítja az amerikai pénzügyi források iránti igényt, nem jelent tehertételt az amerikai gazdaságra, és összhangban van az Egyesült Államok más nemzetközi céljaival és elkötelezettségeivel. Ennek megfelelően Truman elnök a program megvalósításának tervezett időszakára (1948. április 1.-1952. június 30.) 17 milliárd USD biztosítását kérte, ami kölcsönök és segélyek formájában kerül folyósításra. 1997. tavasz 87
