Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján

Egység és megosztottság: a Marshall-terv 50. évfordulóján A háborús pusztítások nyomán Európa gazdaságilag és erkölcsileg is romokban hevert, az apátia és pesszimizmus volt a meghatározó. A gazdasági vérkeringést a háborús erőfeszítések önmagukban is szétzilálták, amit az ipari és mezőgazdasági termelési kapacitások megsemmisülése tovább súlyosbított. Az ipari termelés a há­ború előtti szint alatt maradt, s 1947-re is csupán Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és az amerikai-brit-francia megszállási zónákból gazda­ságilag egyesített Nyugat-Németországban érte el a háború előtti színvonalat. Drá­mai volt a nyersanyag, fűtő- és tüzelőanyag, a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek hiánya. Az európai kereskedelem jelentősen visszaesett, a valuták átválthatatlansá­ga, az országok fizetésképtelensége és a készletek hiánya súlyos problémákat oko­zott a korábban fejlett államközi kereskedelemben. A mezőgazdasági termelés min­denütt az 1938. évi szint alatt maradt. A város és a falu között megszűnt a kereske­delem, az agrárnépesség saját magát is alig volt képes ellátni. 100 millióra volt tehető az éhségtől és nyomortól szenvedők, s további 40 millióra az ezek küszöbén élők száma. Közel 200 millió otthonából elűzött vagy azt elhagyni kényszerült menekült súlyosbította az ellátási problémákat. A gazdasági és társadalmi problémák tovább erősítették a németekkel szembeni ellenállásban fontos szerepet vállalt francia és olasz kommunista pártok támogatottságát, ami hatalomra kerülésük reális lehetősé­gét is magában hordozta. Az általános gazdasági válság és a kommunizmus belső és külső veszélye fenyegetni látszott mindazt, amiért - mint azt az Atlanti Charta rög­zítette - az Egyesült Államok annyi áldozatot vállalt a második világháborúban. Az Egyesült Királyság helyzete különösen súlyos volt. Az Egyesült Államok ért­hetően kiemelten fontosnak tartotta legszorosabb háborús szövetségese mielőbbi gazdasági megerősödését. Ezt az is alátámasztotta, hogy az ekkori amerikai külpo­litikai elképzelések szerint az Egyesült Királyság lett volna a Szovjetunióval szem­beni "európai hatalmi egyensúlyi" tényező. Bár 1945 szeptemberében Truman elnök még elutasította a brit segélykérést, decemberben már - az erősödő szovjet kontinen­tális terjeszkedés fényében - 4,4 milliárd USD kölcsönt biztosított a stratégiailag is­mét egyre fontosabbá váló szövetségese számára. A háború végén az Egyesült Király­ság teljesen fizetésképtelen volt, importigényeit az amerikai hitelkölcsön-szállítások sem voltak képesek pótolni, amiket az Egyesült Államok a háború vége után egyéb­ként is hamarosan megszüntetett. Az 1946-os rideg tél után 1947 tele a brit szigete­ken és az európai kontinensen különösen fenyegetőnek ígérkezett. Az Egyesült Államok már a háború utolsó éveitől kezdve támogatást és segélye­ket nyújtott európai szövetségeseinek és a kontinens más országainak. 1943-tól az UNRRA (United Nations Relief and Reconstruction Agency) által biztosított élelmi­szer- és ruházati szállítmányok, valamint az ipari és mezőgazdasági termelés növe­lését célzó programok költségvetésének több mint 70%-át az Egyesült Államok biz­tosította. Az USA összesen kb. 11-15 milliárd USD segélyt nyújtott Európának. 1997. tnvasz 81

Next

/
Thumbnails
Contents