Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Vörös Imre: Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása
Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása tál alkotott nemzetközi jog anyagi jogi értelemben nem különbözik a belső jogtól, azaz: ugyanúgy alkalmazandó a hazai jogalkalmazó által, mint az egyetlen belső jogalkotó által alkotott hazai jog. A monista koncepció szerint a különbség csupán alaki: előbbit több, utóbbit egyetlen nemzeti jogalkotó hozta létre. ad b) Ebből a kétféle felfogásból adódik a következő kettősség annak a kérdésnek a megválaszolásánál: hogyan válik a belső jog részévé a nemzetközi jogi norma? A dualista koncepció kodifikációs-eljárási következménye természetszerűleg az, hogy a ratifikációs eljárás befejezése után külön belső jogalkotási aktussal kell a belső jogba transzformálni a nemzetközi jogi szabályt, azaz belső jogszabályba foglaláson, kihirdetésen keresztül kell „törvénybe iktatni". E felfogás szerint tehát formailag is belső joggá történő transzformációra van szükség ahhoz, hogy a nemzeti jogalkalmazó alkalmazhassa a nemzetközi jog normáját; a ratifikáció utáni, a hivatalos lapban történő egyszerű közzététel nem elég. Az adopciós felfogás szerint - amely a monista koncepció kodifikációs-eljárási következményét vonja le - a transzformáció számos nehézséggel jár, így ma már teljesen korszerűtlennek, a XX. század végének globalizálódott világgazdaságában és világpolitikájában, a nemzetközi kapcsolatok mai intenzitása mellett elavultnak tekintendő. Először is a nemzetközi szokásjog: „a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai" - Alkotmány 7. § (1) bekezdés - fogalmilag nem transzformálhatóak; ezek tekintetében csak az adopciós jogi technika jöhet szóba: a belső jogba való beiktatásra, „becikkelyezésre" nincs is lehetőség, csak a közvetlen alkalmazásra. Másodszor: a jelen kérdés, az EM alkalmazhatósága szempontjából lényegesebb nemzetközi szerződés transzformációja indokolatlan, hiszen a ratifikációval a nemzetközi szerződés megkötése befejezetté vált, további lépésre annak kötelező erejéhez már nincs szükség. A törvénynél alacsonyabb szintű kihirdetés elvi lehetőségénél fogva felmerül a nemzetközi szerződésnek törvényi szintű belső jogszabályhoz viszonyított, hierarchikusan alacsonyabb szintű transzformálása, aminek következtében a jogalkalmazásban a nemzetközi szerződést egy másik jogszabály pusztán ezért is megelőzheti. Mindezekre tekintettel ma az adopciós technika tekinthető korszerűnek, vagyis az a megoldás, hogy a nemzetközi szerződés a ratifikációval a belső jog részévé, és így közvetlenül - további jogalkotási lépések nélkül - kötelező jogszabállyá válik.8 ad c) A fentiekből, azaz a monista koncepcióból és az adopciós technikából logikusan adódik a nemzetközi szerződés self executing jellege: az a nemzeti bíróságok által közvetlenül alkalmazandó, amihez további belső jogalkotásra, belső jogszabályok általi „végrehajtásra" nincs szükség. 1997. tavasz 61
