Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG - Csaba Gábor: Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben. Egy XX.század végi stratégia körvonalai
Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben gában foglalja, mint a nemzetközi aréna sokszínűségének a tiszteletben tartását. Ez az új pragmatizmus arra is kiterjed, hogy az amerikai érdekektől tegyék függővé, mikor kell egyoldalúan vagy pedig más nemzetekkel közösen fellépni nemzetközi kérdésekben. Az új stratégia értelmében az Egyesült Államoknak katonai ereje szinten tartásával és gazdaságának megújításával meg kell őriznie azt a képességét, hogy önálló fellépésre is vállalkozhasson. Más esetekben előnyösnek bizonyulhat a többi nemzettel történő multilaterális együttműködés,28 de egyre szükségesebbé válik a nemzetközi szervezetek, különösen az ENSZ működésének hatékonyabbá tétele és a terhek arányosabb viselésének kidolgozása. A Clinton-kormány első időszakának mérlegét megvonva az is tisztán látható, hogy hangsúlyeltolódás következett be az amerikai külpolitika súlypontjaiban. Elnökségének első évében Clinton nagy fontosságot tulajdonított egy új csendes-óceáni közösség létrehozásának, miközben tudatosan háttérbe szorította az európai orientációt. A gondokkal terhes amerikai-ázsiai (és különösen amerikai-japán és amerikai-kínai) kapcsolatok fényében és az európai-amerikai speciális kapcsolat- rendszer ismeretében azonban nem várható, hogy tartós egyensúlyvesztés álljon be az amerikai külpolitikában a csendes-óceáni térség javára.29 Nem hagyhatók azonban figyelmen kívül azok az objektív fejlemények, amelyek döntő módon értékelik fel az ázsiai szerepvállalás jelentőségét. Bár nem célom, hogy itt részletesen foglalkozzam vele, de amikor Ázsiának az amerikai stratégiában elfoglalt helyéről beszélünk, a gazdasági mellett nem feledkezhetünk meg a biztonságpolitikai dimenzióról sem. A hidegháború utáni ázsiai helyzetet értékelve a Clinton-kabinet arra a következtetésre jutott, hogy a térségben a védelmi megfontolásokkal szemben a gazdasági érdekeket kell előtérbe helyezni. Ezt a következtetést azonban az élet nem igazolta. Az amerikai vezetés ezért újraértékelte a térség helyzetét,30 és egyre inkább az a meglátása, hogy Oroszországnak változatlanul nagyhatalmi törekvései vannak Ázsiában, az orosz-japán viszony tartósan ellenséges marad, Kína rohamosan halad a gazdasági szuperhatalommá válás útján, a Japánnal szemben alkalmazott gazdasági nyomás elhibázott amerikai politikája pedig a szigetországot „Kína karjaiba lökte". Az amerikai stratégiát ennek megfelelően realista módon korrigálták, ami leszámolást jelent az illúziókkal, de megfelel a térség valóságos geopolitikai helyzetének, hiszen „a csendes-óceáni térségben a prosperitás nem járt együtt stabilitással".31 Ez a kiigazítás azonban nem jelent lényeges változást, hanem csupán átértékelik az amerikai gazdasági és védelmi érdekek viszonyát, ismét nagyobb hangsúlyt helyezve az utóbbira. Ennek a lépésnek a fő célja az amerikai-japán védelmi szövetség megőrzése, a szigetország feletti amerikai katonai ellenőrzés megszilárdítása és a japán külpolitika kínai orientációjának mérséklése.32 Az új amerikai stratégia erősíteni kívánja a tér1997. tél 63
