Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról
CMizádókháborúja? letesen foglalkozzék a civilizációk és az államok viszonyával. Az államok szerepét nem tagadva azt húzza alá, hogy azok cselekedeteiben a civilizációs motiváció mind fontosabb szerepet játszik. India és Pakisztán például, amely a hidegháború éveiben különböző szuper- hatalmak partnere volt, most érdekeit elsősorban civilizációs-kulturális realitások alapján fejezi ki (128. o.). Huntington szerint a hidegháború szuperhatalmainak szerepét napjainkban sok szempontból a civilizációk „magállamai" vették át (155. o.). A legtöbb civilizációban ugyanis létezik egy vagy néhány „magállam", amely körül koncentrikus körök formájában helyezkedik el a többi. A „magállamok" szerepe meghatározó a „rend" - mind az adott civilizáción belüli, mind a világrend - szempontjából, ugyanis a magállamok a „rend forrásai" az adott civilizáción belül, mind pedig más civilizációk magállamaival való kapcsolatukon keresztül a civilizációk viszonylatában is. Amennyiben valamelyik civilizációban nincs magállam (például az iszlám civilizáció esetében), sokkal nehezebbé válik a civilizációk közötti rend kialakítása. Huntington a „magállam"-teóriát több máshoz hasonlóan nem fejti ki következetesen, megvizsgálva valamennyi civilizációt, s fejtegetéseiben keverednek a civilizációs és az egyéb motivációk. Beszél például az Európai Unió magállamairól, Franciaországról és Németországról, majd kifejezetten politikai szempontból különböző, elsősorban német és francia elképzeléseket vázol az unió „köreiről". Nem esik szó viszont Európa és a nyugati civilizáció viszonyáról, s mindebben az Egyesült Államok szerepéről. Magállamként említi Oroszországot és Kínát, nem beszél viszont például a latin-amerikai civilizációról. Egy német folyóiratnak 1997 elején adott interjújában a nemzetállam szerepére vonatkozó kérdésre válaszolva kijelenti: „a világpolitika főszereplői továbbra is az államok maradnak." Ez a mondat a nagyobb nyomaték kedvéért könyvében több helyütt is megtalálható (21., 34., 35., 36. o.). Mindennek bizonnyal az őt ért, már említett „realista" kritikák a fő okai. E téren azonban nem sikerül meggyőző összefüggést találnia a nemzetállamok és a civilizációk között. A magállamok Huntington szerint különösen a civilizációs konfliktusokban játszanak meghatározó szerepet. E konfliktusoknak két fajtáját különbözteti meg egymástól: mikro- síkon keletkezik a „törésvonal-konfliktus", amelyben különböző civilizációkhoz tartozó szomszédos államok, egy államon belüli különböző kultúrához tartozó csoportok, illetve egy korábbi birodalom új államok létrehozásának igényével fellépő közösségei állnak szemben egymással, makrosíkon pedig a „magállamkonfliktusok" különböző civilizációk magállamai, nagyhatalmai között jönnek létre (207-208. o.). A civilizációk közötti kapcsolatok egynémelyikét sokkal konfliktusérzékenyebbnek tartja másoknál. Mikrosíkon az iszlám és a vele szomszédos civilizációk viszonyát említi, makrosíkon pedig a Nyugat-nem Nyugat választóvonalat, azon belül is a Nyugat és az iszlám, illetve az ázsiai civilizációk közötti kapcsolatokat. „A jövő legveszélyesebb konfliktusai valószínűleg a nyugati arrogancia, az iszlám intolerancia és a kínai magabiztosság egymásra hatásából adódnak majd" (183. o.). 1997. tel 45
