Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról

Rostovcmyi Zsolt ségkép teremtésével (és sok minden mással) vádolják, s ezért a könyvet, illetve a gyakor­lati politika számára tett javaslatait kifejezetten veszélyesnek tartják. E vita immáron Magyarországra is kiterjedt, aminek egyik tanújele volt egy április eleji „Civilizáció az ezredfordulón" című konferencia, ahol is a résztvevők között éles vélemény- különbség alakult ki nem csupán Huntington értékelése tekintetében (sajnos kevesen akad­tak, akik Huntington könyvét vagy akár csak eredeti tanulmányát és az azt követő vitát olvasták volna pedig az Magyarországon is megjelent, éppen a Külpolitikában (1995.3-4. sz.), hanem annak megítélésében is, egyáltalán használhatók-e a civilizáció és a kultúra kategó­riái a nemzetközi rendszer viszonyainak elemzésére, vagy teljességgel fölösleges még fog­lalkozni is velük. (E sorok szerzője erőteljesen az előbbi álláspontot képviselte.) Egyvala­mi bizonyos: Huntington „hipotézisét" lehet teljesen vagy részben elfogadni vagy elutasí­tani, könyve mégis az egyik, ha nem a legjelentősebb kísérlet a hidegháború utáni nemzet­közi rendszer viszonyainak elemzésére. A Huntington által írt tanulmány, illetve könyv megjelenése közötti időszakban, 1995-ben publikálta sok szempontból hasonló témájú, de bizonnyal a német nyelvű megjelenés miatt is kisebb visszhangot kiváltott munkáját a göttingeni egyetem nemzetközi kapcsolatok pro­fesszora, a Szíriában született, több évtizede Németországban élő Bassam Tibi, aki 1988 és 1993 között vendégprofesszorként a Harvardon (Huntington kollégájaként) dolgozott. (Bassam Tibi: Krieg der Zivilisationen. Politik und Religion zwischen Vernunft und Fundamentalismus. Hoffmann und Campe, Hamburg, 1995.365 o.) Az „ideáiban és mindennapjaiban is két civilizációban és a velük együtt járó civilizációs konfliktusokban élő" (13. o.) Tibi a luhmanni termékenységű tudósok közé tartozik. Általában évente legalább egy könyvet és számos tanulmányt publi­kál, amelyekben - kötődései és az őt ért kettős civilizációs hatások kapcsán - többnyire az isz­lám és a modem kor problematikáját járja körül. Jóllehet Tibi az iszlám világban nőtt fel, és amint írja, kulturálisan még mindig kötődik ahhoz, jelentősen el is távolodott tőle, mivel tel­jesen átvette a nyugati gondolati rendszert, a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozó szekuláris tradíciókat (14. o.). Magát olyan muszlimnak tartja, „aki két civilizáció között él, és aki hidat akar építeni a kultúrák között" (129. o.). Tibi hosszasan foglalkozik a huntingtoni teóriával, s mint egész könyvéből kiderül, alap­jaiban sok ponton egyet is ért azzal. Sajátos módon - noha munkája végkicsengése más, mint Huntingtoné - érvei sokszor alaposabb választ adnak a Huntingtont ért kritikákra, mint maga Huntington. Tibi ugyanakkor megjegyzi, hogy ő maga jóval Huntington előtt, még­pedig 1981-ben megjelent A modern iszlám válsága című könyvében felvetette már a civili­zációk ütközésének (a Krieg vagy a Kampf helyett itt a Zusammenprall kifejezést használ­ja) a problematikáját (27., 308. o.). Itt álljunk meg egy pillanatra, s anélkül, hogy szemanti­kai elemzésekbe bonyolódnánk, vizsgáljuk meg a szerzők által használt kifejezéseket. A Huntington-könyv angol és a német nyelvű kiadásainak összevetése is alkalmat ad bi­zonyos következtetések levonására. (Most nem a „Civilizations", illetve „Kulturen" termi­nusokra gondolunk - erről később.) A Huntington-kritikák legnagyobb része - beleértve 36 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents