Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss }. László megállapodni a normák és szabályok megalkotásában és azok követésében. A nemzetközi szervezetek programjaikkal, az államok magatartásának „kiszámíthatóságát" növelő operatív információs tevékenységükkel az államok segítségére sietnek annak érdekében, hogy az államok világának az anarchiája és ezzel a biztonsági dilemma rendszere túlhaladható legyen, anélkül hogy egy „világállam" létrehozására kerülne sor. Ebben az értelemben a nemzetközi szervezetek az „állam nélküli kormányzás útján" segíthetnek az államoknak egy új „világrend" létrehozásában és fenntartásában. Természetes, hogy ez a modell sem alkalmas a nemzetközi politika struktúráinak teljes leírására, s a nemzetközi rendszerben a „rend" és a „változás" folyamatának és dinamikájának a teljes körű értelmezésére. Nyilvánvaló, hogy egyfelől a normák és szabályok a nemzetközi politika nem minden területét irányítják. Másfelől a normák és szabályok megvalósítását a nemzetközi politika néhány kivételes területén a hierarchikus struktúrák jellemzik, amelyek az „állam nélküli kormányzás" modelljével nem egyeztethetők össze. A „governance without state" modell inkább egy funkcionálisan és regionálisan korlátozott „világállam" modelljének az alkotórészét képezi, amely az „állam nélküli kormányzás" gyakorlatát mind több funkcionális és regionális területen valósítja meg, anélkül hogy ez egy „világállam" kialakulását jelentené. Ez a modell Norbert Elias civilizációs modelljének alternatívája, és a nemzetközi kapcsolatok civilizálódásának a nem hierarchikusan alakított folyamatainak perspektívájára vonatkozik. Annyiban ez a modell az Elias-féle civilizációs folyamattal közös, hogy az államok az „önsegély" választása helyett a kollektív cselekvést részesítik előnyben, és ily módon kapcsolataikban az erőszak alkalmazásának lehetőségei legalábbis hosszú távon csökkennek. Elias elmélete azonban az ilyen „civilizálódást" mind a társadalmi szereplők közötti kölcsönös függőségi kapcsolatok sűrűsödésétől, mind az erőszak-alkalmazás monopolizálódásától függővé teszi. Az „állam nélküli kormányzás" modellje ezzel szemben a nemzetközi kapcsolatok „civilizálódásának" feltételét csupán az államok közötti interdependenciák „összesűrűsödésében" és nem a legális erőszak-alkalmazás monopolizálódásában látja. Ahogy az „állam nélküli kormányzás" és a nemzetközi szervezetek hatékonysága körüli viták bizonyítják: az „önsegély" helyett a kollektív cselekvés és az erőszak alkalmazásának a csökkentése melletti kiállás nem egy központi tekintély létezésétől függ. A nemzetközi kapcsolatok „civilizálódása" inkább annak függvénye, vajon az államoknak sikerül-e a kölcsönös függőség „hálóinak" növekedéséből származó társadalmi csapdákat elkerülni, nevezetesen azokat a veszélyeket, amelyeket a nem „egyenlő" vagy „aszimmetrikus" inter- dependencia „költségei jelenthetnek.65 A nemzetközi szervezetek hozzájárulása jelentős az „állam nélküli kormányzás" elterjedésében és abban is, ahogy a normatív értelemben kevésbé kívánatos olyan struktúrák megszüntetésben vállalnak szerepet, melyek az anarchia és a „világállam" modelljeiben tükröződnek. A nemzetközi szervezetek elterjedése azt mutatja, hogy a nemzetközi kapcsolatok civilizálódása lehetséges, és azok perspektívát nyújtanak egy olyan „globális civil tár30 Külpolitika
