Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer mdemizációja századi „nagyhatalmi egyetértés" rendszerének újrateremtésével tartotta megvalósíthatónak.53 Charles és Clifford Kupchan is lényegében ezt az álláspontot képviseli, rámutatva arra, hogy az univerzális biztonsági rendszer megteremtése eleve kudarcra van ítélve, mivel ez a szuverenitás elfogadhatatlan elvesztését követelné meg, amely nem tükrözi a hatalmi realitásokat.54 A hidegháborút követően sajátos módon megtalálható a hagyományos államközpontú biztonságfelfogás revíziójóra való törekvés is. Ez a kísérlet a magát „liberális realistának" nevező Barry Búzán nevéhez fűződik, aki a „közös biztonság" nyolcvanas években kialakult elméletének elemeit használja fel, és a biztonság multidimenzionális koncepcióját veszi alapul.55 Eszerint a nemzetközi biztonság a katonai fenyegetésen kívül magában foglalja a politikai, társadalmi, gazdasági, környezeti, valamint a humanitárius biztonság és a közöttük meglévő interdependencia kérdéseit is. Ez a neorealista megközelítés a biztonságot az egyén, a nemzetközi rendszer és az állam perspektívájából vizsgálja, ám végül arra a következtetésre jut, hogy a jövőben is a szuverén állam marad a biztonsági szükségletek kielégítésének legfontosabb forrása. Sőt Búzán azokkal szemben, akik azt állítják, hogy az állam inkább a biztonság veszélyeztetője, semmint annak forrása, a nyugati fejlődésnek megfelelő „erős állam" megteremtése mellett foglal állást, amely szerinte az egyénnek is nagyobb fokú biztonságot nyújthat. Végső soron Búzán is elfogadja az államnak a „belső rend" és a nemzetközi anarchia kettősségéből származó biztonságellátó szerepét, s arra hívja fel a figyelmet, hogy a biztonsági dilemmára nem a nemzetközi anarchia megszüntetése a válasz: a nemzetközi rendszer az „érett anarchia", nevezetesen a nemzetközi rendszer anarchiájának a stabilabb formája és az „erősebb állam", a nagyobb nemzetközi biztonság irányába fejlődik. Végső soron tehát Búzán is a nemzetközi biztonság megteremtésében az állam szerepének a folytonosságából és a nagyhatalmak uralta nemzetközi rendszer biztonságából indul ki, jóllehet ezt nem olyan explicit formában teszi, mint a tradicionális realizmus. A neoliberális institucionalizmus és a nemzetközi rend: a „világállam-modell'' Az anarchiamodellel szemben az „idealistának" és „kozmopolitának" is nevezett irányzat korszerű folytatásaként a neoliberális institucionalizmus abból indul ki, hogy az államközpontú, anarchikus, az államok önsegélyén és a biztonsági dilemma újratermelődésén alapuló nemzetközi rendszer túlhaladható. Az anarchiamodellt képviselő realizmus túlzottan pesszimista a békés és kooperatív világközösség megszervezésének a tekintetében. A nem állami szereplők - elsősorban a nemzetközi szervezetek - megjelenésével a kormányok döntési autonómiájuk csökkenése árán is készek arra, hogy önkéntesen megállapodjanak a közös normák és szabályok követésében és ilyen módon egy-egy konkrét funkcionális kérdésterületen a „globális lojalitás" elfogadásában. Ám a szuverenitásuk csökkenésével 1997. tét 25