Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
A nemzetközi rendszer modernizációja A hidegháború lezárulása után nem értünk az emberiség ideológiai evolúciójának s ezzel a „történeleminek a) végéhez", a világ egyszerre lett egységesebb és különbözőbb. Egyidejűleg állunk szembe a premodern, a modem és a posztmodem világok létezésének és azok kölcsönhatásának a kihívásával.39 Az akadémiai világ egyszerre búcsúztatja a hidegháború „rendjét", és igyekszik a korábbi nemzetközi rend „kiszámíthatóságát" helyreállítani. S. Huntington nagy vitát kiváltott könyvében a „tömböket" a „civilizáció", a szovjetamerikai konfliktust a civilizációk közötti összeütközés fogalmaival helyettesíti, és az ideológia után a kultúrában véli megtalálni a nemzetközi konfliktusok okát. Huntington a világháború elkerülése érdekében a jövő feladatát „a civilizációkon alapuló nemzetközi rend" létrehozásában látja.40 A hidegháború után a premodem sok tekintetben az „állam és iparosodás előtti", anarchikus világ a központi hatalom hiányát vagy felbomlását és a „biztonság privatizációját" jelenti, ahogy ezt időlegesen és részben Bosznia, Albánia, avagy számos afrikai ország tragikus példája mutatta. Léteznek az iparosodás korszakának „nacionalizáló" és „homogenizáló" nemzetállamai, a kül- és belpolitikát élesen elválasztani törekvő „modem világ" kísérletei, amelyekre néhány posztkommunista, illetve újonnan megalakult nemzetállam szolgáltat példát.41 A „posztmodem", az „integrált nemzetállamok" világa a szuverenitás eddig példa nélküli újraelosztását jelenti a nemzetállami, „nemzetek feletti" és a nemzetállam „alatti" szintek között, továbbá az állami egységek túlhaladását, de egyidejűleg az államoknak kisebb egységekre történő lebontását, továbbá a mind nagyobb kölcsönös nyitottság és a „belügyekbe" való „kölcsönös beavatkozás" útján fejlődő integrációt és biztonságot. A főként OECD-térséggel azonosítható posztmodem világ ismertetőjelei többé nem az iparosodás és a nemzetállam, hanem a kommunikáció és a szolgáltatások, a nagyobb piacok és a hozzájuk tartozó regionális államok kialakulása. Itt ölt formát a „társadalmaknak az a világa", amely ugyan még államilag szervezett, ám amelynek politikai interakcióit többé nem csupán az államok, hanem a társadalmi „magánszereplők" is meghatározzák. A hidegháború utáni három világhoz az uralkodó konfliktusok különböző formái társulnak: Az OECD- világot elsősorban a gazdasági (geoökonómiai) konfliktusok, a nemzetállamok világát a területekért és a nyersanyagokért folytatott harc jellemzik, míg a premodern világ még a központi politikai hatalom és etnikai azonosság megteremtésének feladata előtt áll, és azt a különböző törzsek, etnikai csoportok háborúja, adott esetben az etnikai tisztogatás és az etnoterritorializmus („akié a föld, azé az etnikum") gyakorlata jellemez. A három világ egyidejű létezése és kölcsönhatása a nemzetközi biztonság és „rend" kialakításának nehézségeire mutat rá, ahogy ezt az ENSZ keretében Szomália premodem viszonyaiba való amerikai beavatkozás kudarca vagy éppen a délszláv válság megoldását célzó daytoni békeszerződés betartatásának a problémái is jelzik. James Rosenau a hidegháború után a nemzetközi biztonságot befolyásoló jelenségnek a globalizáció és lokalizáció dinamikájának az egyidejű érvényesülését, a fragmentáció és az integráció kölcsönhatásának általa szellemesen „fragmegrációnak" nevezett jelenségét 1997. tél 19
