Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
Gyarmati György aktivizálódva ők maradtak a porondon - és helyben. És e sajátos - nem tudhatták, meddig tartó, hogyan végződő - területenkívüliségben 1944. november 24-én létrehozták az észak-erdélyi Központi Tanácsadó Testületet (KTT), mely a szovjet katonai közigazgatás alatt/mellett a hiányzó központi hatalmat gyakorolta. Az addig „osztályharcos" alapon szerveződő Magyar Dolgozók Szövetségét (Madosz) a kommunista dominancia megtartása mellett átalakították - „népfrontos" fazonra igazítva - Magyar Népi Szövetséggé (MNSZ). A két szervezet egymáshoz való viszonya - legalábbis kezdetben - nem volt teljesen világos. Balogh Edgár egyik visszaemlékezésében az MNSZ-ről emlékezik meg mint „kormányzati tényezőről", miközben ugyanazon kötet ezt a funkciót más helyütt a KTT-nek tulajdonítja.14 Az viszont való igaz, hogy a szovjet katonai hatóságok felügyelete mellett az erdélyi magyar kommunisták által vezetett fórumok kezdték el kormányozni az akkor tisztázatlan státusú „senki földjét". Az interregnum a „kormányzati" szerephez jutott magyar kommunisták számára nem annyira a Vörös Hadsereg uralmát, mint inkább szovjet elvtársaik védhatalmát jelentette.15 (Különösen a paramilitáris román „szabadcsapatok" vérengzéseinek friss megtapasztalása, valamint az Észak-Erdély „elvesztése" miatt kesergő-acsarkodó bukaresti sajtóhírek árnyékában.) Ez pedig magától értetődően ösztönözte, hogy akár saját maguk is különféle „békekoncepciókat" alkossanak. Kezdve a historizáló köntösben megjelenő föderációs elmélkedésektől,16 az egész Erdélyre kiterjedő autonómia gondolatán át el egészen az önálló államiság igényének megfogalmazásáig. Ezek „műfajukat" és tartalmukat tekintve is nagyon különbözőek voltak. Az újságok tele voltak „áthallásos", példabeszédes hírekkel, publicisztikákkal „Macedónia friss autonómiájáról és külön parlamentjéről,"17 az erre gondolatilag rímelő „mit nem akarunk" antimanifesztumokig: „mint erdélyiek, nem akarunk többé gyarmat lenni, ...nem akarunk vallási, faji vagy nemzeti kisebbség lenni."18 Ugyancsak kellően aktualizált hangszerelésben emlékeztek „Erdély aranykorára", mely anno „két világbirodalom keresztútján" egy „keleti Svájcot" reprezentált, s ma is ez lehet a „szabad Erdély igazi rendeltetése".19 Az adott körülmények között e sorból aligha maradhatott ki a „szovjet példaadás". Az „Érdekes hírek a Szovjetunióból" rovattól az ottani „életképekig" - ezen belül a moszkvai egyetemektől az üzbegisztáni könyvtárakig - terjedt a bemutatás, de persze ennél vizsgált témánkhoz sokkal közelebb eső példákra is bukkanhatunk. Tito Jugoszláviáját az egyik cikk mint „az első dunai konfederatív államot" mutatta be, mely „az Egyesült Államok és Svájc alkotmányánál sokkal modernebb és időszerűbb szovjet alkotmányt fogja mintául tekinteni, és ez az alkotmány módot és lehetőséget ad arra, hogy ebbe a konfederációs állam tömbbe más országok is bekapcsolódhassanak, vagy pedig hasonló államcsoportot alkossanak. Sokszor hangoztattuk azt a nézetünket és kívánságunkat, hogy nem óhajtunk egy olyan politikai el734 Külpolitika
