Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Csaba László: A kibővülés dinamikája
Csaba László befektetői versenynek, s e tekintetben korántsem mindegy, milyen színvonaltú közszolgáltatásokat nyújt, s milyen üzleti környezetet teremt. Minél gyengébb lesz e szempontból a teljesítménye, annál nagyobb a leginkább versenyképes termelési tényezők eláramlásának veszélye, ami - más tőkeelemekhez hasonlóan - a számára előnyös szabályozási környezethez vonzódik. Ha a maastrichti kritériumokat a gyenge vagy épp rövidlátó kormányzatok túl szigorúan értelmezik, az a közteher- szint további növeléséhez vezet, ami viszont a foglalkoztatás és a növekedés csökkenésére vált át (Knoester-Kolodziejak, 1996). Az persze kérdéses, hogy az idézett szerzők által javasolt uniós adókódex valóban megoldhatná-e ezt a kérdést, az viszont jól látható elemzésükből, hogy a döntések évek óta megfigyelt halogatása miként vezet a tartós gazdasági pangáshoz az EU-ban, Kikkel, hogyan és mikor bővülhet az unió? Az elmondottakból kitűnhet: az EU reformkényszere s az átalakulás bizonytalansága elsősorban nem a keleti bővüléssel függ össze. Épp ezért jogos a korfui csúcs (1994) azon megállapítása, hogy az EU csak belső reformjait követően lesz képes újabb tagok fölvételére. A tagság föltételeit a koppenhágai nyilatkozat fogalmazta meg. A politikai demokrácia követelményét első lépésben könnyű lemérni azon, hogy sor kerül e rendszeres hatalomátadásra szabad és nemzetközileg ellenőrzött választások útján. Uniós értelmezésben ez a követelmény - az 1201-es ajánlástól eltérően - az általános emberi jogok mellett a kisebbségi jogok biztosítását is megköveteli. E tekintetben több jelentkezőnek lehetnek nehézségei, méghozzá a rendszerváltozás óta hozott törvényeik miatt is. A működő piacgazdaság első látásra nagyon képlékeny kategóriának tűnhet. Azonban más fogalmakhoz, így a technológiai haladáshoz vagy épp a fogyasztói elégedettséghez hasonlóan ereje épp tágasságából fakad. Ez esetben többfajta piaci modellt is elismer, hisz a mai tagok közt is más a görög és más a finn modell. Ugyanakkor föltételezi, hogy a rendszer-átalakítás első szakaszának jellemző feladatai, így a nagy cégek magánkézbe adása, a piaci intézmények, köztük a pénzügyi közvetítő rendszer és a csődszabályozás működik, a piac liberalizált, s a piactisztulás feltételeit a számviteli és a bankfelügyeleti szabályok s ezek alkalmazása biztosítja. A jelölt ország OECD-tagsága jó jelzője annak, megoldották-e ezt a feladatot. Van azonban a rendszerváltozásnak egy tágabb értelmezése is (Csaba, 1994, 234- 246. o.), ahol a piaci átmenetet követő rendszerváltozásnak nincs vége, elvi értelemben sem. Ezen a szinten a siker mércéje az, ha a tagjelölt országban ugyanolyan minőségű reformokat kell végrehajtani, mint az uniós tagokon belül, például a társadalombiztosításban vagy az agrárgazdaságban. Az uniós tagság tehát nem tehe42 Külpolitika
