Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben szeretett volna nálunk összeköttetésbe jutni, kilátásba helyeztem neki, hogy a beszélgetésünkről szóló jelentést olyan személyekhez is eljuttatom, akik ennek az általa felállított kritériumnak megfelelnek. Tekintettel arra, hogy levelezésünkben egyes ismertebb nevű magyar politikusoknak szerephez való juttatása már szóba került, arra gondoltam, hogy talán vállalkoznál arra, hogy jelentésem egy másolatát Baranyai Lipóthoz eljuttasd, azzal a kéréssel, hogy nyilvánítson, barátaival való megbeszélés után, véleményt abban a tekintetben, hogy egy esetleges cseh közeledési kísérlettel szemben milyen álláspontra helyezkednék. Mint jelentésemből látni fogod, igyekeztem K[opecky]vel megértetni, hogy a mi sajátos viszonyaink között „legdemokratikusabb" vagy legalábbis legparlamentárisabb eljárás az volna, ha a jelenlegi kormányzattal lépnének összeköttetésbe, de azért talán meg lehetne kísérelni ebben az esetben Baranyaiék szerepeltetését is. Arra is kérnélek, hogy mellékelt levelet címzettjéhez eljuttatni szíveskedjél. Sok szívélyes üdvözlettel OL 2066, 9. dosszié. Géppel írt egyoldalas levél indigós másodlata aláírás, illetve kézjegy nélkül. 4. Ghyczy Jenő külügyminiszter utasítása Bakach-Bessenyey Györgynek a cseh követtel folytatandó további tárgyalások szempontjairól Budapest, 1944. február 6. Titkos! Méltóságod 10/főn. szám alatt kelt jelentésében58 foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. Amennyiben újabb találkozásra kerül a sor, szíveskedjék ugyanolyan szellemben válaszolni Kopeckynek, mint első alkalommal. Különösen kiemelendőnek tartanám azonban a jelentetteken kívül még a következő szempontokat is: 1. A demokratikus Magyarországra vonatkozó cseh követelés bennünk a múltak tapasztalata alapján azt a benyomást kelti, hogy a csehek tulajdonképpen egy tehetetlen Magyarországot kívánnának szomszédjuknak. Elénk emlékezetünkben van ugyanis még a Károlyikormány helyzete. A Károlyi-kormányról utólag ugyanis teljes mértékben elismerték, hogy demokratikus volt, sőt még ma is a legerősebb pártfogói az októbrista emigrációnak. Amikor azonban hatalmon volt, és igyekezett a megértés útjait keresni, kíméletlenül érvényesítették vele szemben túlzott területi követeléseiket. Márpedig éppen ezek a túlzott területi követelések vezettek az egész Károlyi-féle kísérlet bukásához. Ily körülmények között tehát bajosan adhatunk hitelt kijelentéseiknek - hiszen akkor is Benes dr. volt a cseh külpolitika felelős vezetője. 1997. ősz 117
