Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben hanem egy messzemenő kollaboráció alapján, melyben Magyarországnak is részt kellene vennie. Ehhez azonban előbb a megfelelő légkört kellene előkészíteni, és ezért sajnálatosnak jelezte, hogy a magyar propaganda állandóan támadja Benes személyét. Bizonyos fokig még érthetőnek találja, hogy belpolitikai okokból otthon támadjuk az elnököt, de hogy ezt a campagne-t külföldre is ki próbáljuk vinni, ahol Benes pozíciójának úgysem árthatunk, azt érthetetlennek tartja. Azt feleltem neki, hogy Benest nálunk, nem teljesen alaptalanul, a Magyarország ellen a közelmúltban oly gyakran folytatott hajsza spiritus rectorának tartják, de hogy az elnöknek éppen most igen szép alkalma nyílnék bebizonyítania, hogy az ellenében táplált bizalmatlanságunknak nem volt jogos alapja. Kopecky azt felelte, hogy Benes tényleg szeretne úgy Magyarországgal, mint más közép-európai államokkal megegyezésre jutni, csak azt kell megértenünk, hogy mivel Münchent és az abból folyó területi elrendezéseket nem ismerik el sem ők, sem pedig a nagyhatalmak, a kiindulópont csak a trianoni határ lehet, melyből azonban hajlandók volnának engedményeket tenni. Arra a kérdésemre, hogy a bécsi döntőbírósági ítéletet, mely lényegében független volt Münchentől, és egy megoldásra megérett problémának békés elintézését jelentette, miért nem ismerik el? Kopecky azt felelte, hogy azért, mert az egy ellenséges nagyhatalom fegyvereinek nyomása alatt jött létre. Azt feleltem, hogy noha a döntőbírósági ítélet érvényessége mellett igen sok érvet tudnék felhozni, most eltekintek attól, és csak arra akarom figyelmeztetni, hogy okulva saját példájukon, ne próbáljanak most velünk szintén egy ellenséges nagyhatalom fegyvereinek árnyékában olyan feltételeket elfogadtatni, melyekbe a nemzet végérvényesen belenyugodni nem tudna. Kopecky ezek után azt fejtegette, hogy a közép-európai nemzeteknek van egy nagy közös érdekük, éspedig a német „Drang nach Osten" ellen való védekezés. Azt feleltem neki, hogy a német expansió megakadályozásának legbiztosabb módja, ha nem teremtenek elkeseredett vagy csak elégedetlen nemzeteket is a Duna-medencében, mert ezek a jövőben is az előbb-utóbb talpra álló Németország természetes szövetségesei lesznek, és rajtuk keresztül a német politikának mindig meglesz a módja arra, hogy a Duna-medence békéjét belülről megbolygassa. Kopecky erre olyasvalamit válaszolt, hogy bizony a legjobb lenne tényleg minél előbb összefogni, de hogy sajnos az oroszok nagyon ragaszkodnak ahhoz az elvhez, hogy először csak a német agresszió áldozatai szövetkezhetnek, és csak egy későbbi időpontban kerülhet sor a volt ellenségekre. Arra a kérdésemre, hogy ha az arbitraget52 nem ismerik el, voltaképpen milyen határokra gondolnak, Kopecky nem volt hajlandó érdemben válaszolni, és azt mondta, hogy a határkérdésekkel még nem foglalkoztak, de hogy egy demokratikus és lojális Magyarországnak készek engedményeket tenni. Azt feleltem, hogy feltételezem, miszerint lojális magatartás alatt azt érti, hogy nem fogunk a kapott engedmények birtokában egy kedvezőbb időpontban ellenük fordulni, de kevésbé értem, hogy mit gondol egy demokratikus Magyar- ország alatt, mivel szerintem Magyarország ma is egy parlamentáris demokrácia. Kopecky azt mondta, hogy a baloldali elemeket, nevezetesen a kisgazda és a szociáldemokrata pártot tekinti Magyarországon a demokratikus gondolat igazi képviselőinek. Ekkor kénytelen voltam hosszabb fejtegetésbe bocsátkozni, melynek csak lényegével akarom nagyméltóságodat untatni, és amely lényeg abban állott, hogy az általa említett pártok a parlamentben egy elenyésző kisebbséget alkotnak,53 és az országban sem rendelkeznek távolról sem a 1997. ősz 115
