Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben végét jelenti. Ami azonban ezeket a reményeket és Böhm Vilmos jelentésének az angol közvéleményre és a politikai körök Benessel szembeni ellenszenvére vonatkozó megjegyzését illeti: Budapesten már 1944 januárjától döbbenten tapasztalták, hogy a londoni rádióban a korábbinál is lelkesebb és erőteljesebb orosz- és csehbarát propaganda folyik.33 Ilyen körülmények között a kormány nem zárkózhatott el a cseh emigráció képviselőivel való tárgyalástól, amelytől annyi hasznot mindenképpen remélhetett, hogy legalább jó szándékának és tárgyalási készségének demonstrálásával valamelyest tompíthatja a magyarellenes propaganda élét. Az első hivatalos megbeszélésre Bakach-Bessenyey György és Jaromir Kopecky között 1944. január 15-én került sor. Ezt megelőzően a kapcsolatteremtés nyilvánvaló szándékával Kopecky többször nyilatkozott régi ismerőse, Kövér Gyula újságíró előtt a leendő magyar-csehszlovák határ kérdéséről és a két állam jövőbeni együttműködéséről. Miután Kövér a kormány félhivatalosának, a Pester Lloydnak tudósítójaként tartózkodott Zürichben, nyilván nem volt kétsége afelől, hogy beszélgetéseik tartalmáról a magyar kormány illetékeseit tájékoztatni fogja. Ugyancsak az előzményekhez tartozik, hogy december folyamán - Bessenyey követ előzetes hozzájárulásával - Bartók László is tárgyalt Kopeckyvel. (Sajnos Bartóknak ez a jelentése nem került elő eddig.) Noha célunk a magyar-cseh hivatalos tárgyalások bemutatása, mégis indokoltnak látszott a Kövér Gyula előtt tett kijelentésekről készített összefoglaló teljes terjedelmében való közlése is (1. sz. dokumentum). Ennek, valamint Bakach-Bessenyey György első jelentésének (2. sz. dokumentum) összevetése mutatja, hogy a cseh diplomata könnyedén tett ígéretet akár még konkrét határmódosítások lehetőségére is egy újságíróval folytatott beszélgetés során - tehát a propaganda szintjén -, de határozottan elzárkózott azonban ilyen konkrétumok megvitatása elől a magyar követtel folytatott hivatalos tárgyaláson. Ettől eltekintve mindkét jelentés a magyar-cseh dialógus más forrásokból is ismert tematikáját tükrözi: cseh részről kinyilvánították, hogy tartós együttműködést csak egy demokratikus átalakulás jegyében alaposan megreformált Magyarországgal tudnak elképzelni, s hogy egy ilyen Magyarországgal szemben még a határok bizonyos módosítása elől sem zárkóznának el. Magyar részről viszont leszögezték, hogy Magyarország politikai berendezkedése jelenleg is demokratikus, s a csehek, ha ragaszkodnak elveikhez, aligha tárgyalhatnak mással, mint a törvényes magyar kormánnyal, illetve, hogy az első bécsi döntés során meghúzott határok a terület néprajzi-nemzetiségi tagolódását a lehető legjobban követik, tehát ezek igazságossága aligha vitatható. Fontos momentum még, hogy az alapvető nézetkülönbség ellenére mindkét fél fontosnak és lehetségesnek tartotta a határokról való további tárgyalásokat, de mindkét fél ragaszkodott ahhoz, hogy a háború befejezése, illetve a béketárgyalások 1997. ősz 109
