Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben sek legcsekélyebb elismerése) rögtön a legélesebb magyarellenes propagandába kezdett,0 aközben megkezdte félrevezető manővereit előbb a nyugati magyar emigráció, majd a hivatalos magyar diplomácia irányában is. E félrevezető manőverek célja nyilvánvalóan az esetleges magyar ellenpropaganda késleltetése, illetve hatástalanítása volt, másrészt pedig a minden eshetőséggel számoló Benes talán a szövetségesek közötti bármiféle jövőbeni erőeltolódás lehetőségét sem zárta ki, s erre az esetre is biztosítani akarta az események kézben tartását és a lehető legkedvezőbb tárgyalási pozíciót. Ami a nyugati magyar emigráció hitegetését illeti, elegendő itt Benesnek Vámbéry Rusztem professzorral való 1943. májusi találkozására utalni. A beszélgetésükről cseh részről készített feljegyzés szerint „A határok kérdésében Benes kifejtette, hogy az ellenség leverése után először vissza kell állítani a régi határokat. Másrészt azonban Magyarország demokratikus átalakulása után a helyzet megváltozik, és az új Magyarország ebben a kérdésben is megértésre fog találni a Csehszlovák Köztársaságnál."26 Ismeretes, hogy Károlyi Mihály jóhiszeműségét kihasználva hasonlóképpen vezették félre a londoni magyar emigrációt isr Az 1944-es hivatalos tárgyalások közvetlen előzményeként részletesebben kell ismertetni a Böhm Vilmos október végi londoni tárgyalásairól Gellért Andor által készített és a stockholmi magyar követség útján Budapestre juttatott jelentést, amely november közepén már a Külügyminisztérium vezetőinek rendelkezésére állt. Hogy kiemelt jelentőséget tulajdonítottak neki, bizonyítja az a tény, hogy Horthy Miklós kormányzó iratai között maradt fenn."8 Ezt a fontos dokumentumot a Horthy Miklós titkos iratai című kiadványban, az 1960-as években részben már publikálták. Nem lehetett azonban akkor közölni a szomszédos országok emigrációinak vezetőivel folytatott megbeszélésről szóló részt, mert az túlnyomórészt a határok esetleges módosítását taglalta. így a szakirodalom e kérdés tárgyalásánál mindmáig csak a jelentést készítő Gellért Andor három évtizeddel későbbi közleményére támaszkodhatott. Eszerint Jan Masaryk külügyminiszter a háború utáni esetleges területi engedményekről való tárgyalástól sem zárkózott el, míg Benes állítólag Böhm Vilmosnak már akkor is úgy nyilatkozott, hogy: „Demokratikus Magyarország ide vagy oda, a területi vitáknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni Közép-Európában, s azt csak a német és magyar kisebbség teljes kitelepítésével lehet elérni." Hogy valójában mi hangzott el Böhm és Benes megbeszélésein, azt nem tudhatjuk pontosan, mindenesetre Gellért Andor 1943-ban egészen mást jelentett: „A magyar területi kérdések szempontjából Böhm tapasztalatai szerint a csehektől visszaszerzett felvidéki rész nagyban megtartható lesz. A jugoszlávokkal kölcsönös megegyezés alapján szintén létrehozható lesz egy megállapodás. Az erdélyi kérdést illetőleg a tanácstalanság nagy. [...] Benes helyzete a moszkvai konferenciát megelőző időben rendkívül kedvezőtlennek látszott. Úgy látszott, hogy teljesen el van szi1997. ősz 107
