Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
Vida István magyar szempontból nem hozott eredményt. Molotov számos belpolitikai kérdés iránt érdeklődött, jelezvén, hogy figyelemmel kíséri az ország sorsát. A békekonferencia utolsó szakaszában a csehszlovák indítványok tekintetében szovjet diplomácia végül is engedményt tett, elfogadta, hogy a 200 000 felvidéki magyar erőszakos áttelepítésére ne kerüljön sor, az érintett két ország tárgyalások útján rendezze a kérdést, és az öt község közül csak hármat kapjon meg Csehszlovákia Pozsonnyal szemben a Duna jobb partján. Mindebben nemcsak az játszott szerepet, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vétót emelt az erőszakos kitelepítés ellen, s sürgetett az idő - a szovjet kormány is érdekelve volt abban, hogy a békekonferencia sikerrel záruljon hanem az is, hogy Moszkva nem akarta, hogy a Szovjetunió magyarországi tekintélye tovább romoljon, miután érzékelte, hogy a Párizsból érkező hírek rossz visszhangot váltanak ki, s növekszik a szovjetellenes hangulat az országban.10 Az alábbi dokumentumokból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a Szovjetunió magyarországi politikájára vonatkozóan. Úgy véljük azonban, azt jelzik, hogy 1945-1946-ban még érvényben volt az I. M. Majszkij által 1944 januárjában megfogalmazott alapelv, mely szerint „a Szovjetunió nem érdekelt erős Magyarország létrehozásában".11 Jegyzetek 1 Lásd többek között: Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 2 945-1950. Második, bővített, átdolgozott kiadás. Bp., Kossuth Kiadó. 1988. 392 o. (A továbbiakban: Balogh S.: Magyarország külpolitikája 1945-1950.; Fülöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek Tanácsa és a magyar békeszerződés, 1947. Bp., Hét torony Könyvkiadó. 1994. 238 o. (A továbbiakban: Fülöp M.: A befejezetlen béke); Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Bp., Európa-História. 1995. 593 o. (A továbbiakban: Kertész I.: Magyar békeillúziók 1945-1947); Békés Csaba: Dokumentumok a magyar kormánydelegáció 1946. áprilisi moszkvai tárgyalásairól. Régió, 1992. 3. sz. 161-195. o. (A továbbiakban: Békés Cs.: Dokumentumok. Régió, 1992. 3. sz.); Tofik Iszlamov: Erdély a szovjet külpolitikában a II. világháború alatt. Múltunk, 1994.1-2. sz. 17-51. o. (A továbbiakban: T. Iszlamov: Erdély. Múltunk, 1994.1-2. sz.); Stark Tamás: Út a békeszerződéshez. Századok, 1993. 5-6. sz. 2 Lásd bővebben: Fülöp M.: A befejezetlen béke. 46-47. o. 3 Lásd részletesebben: T. Iszlamov: Erdély. Múltunk, 1994.1-2. sz. 39-50. o. 4 Az Orosz Föderáció Külügyminisztériumának Levéltára. (A továbbiakban: OFKL) F 043/11, op. 2, p. 5, gy 18,1-3. o. 5 Gyöngyösi például Schoenfeld amerikai követet tájékoztatta ilyen értelemben. Lásd: A. Schoenfeld követ 1946. április 25-i távirata a külügyminisztériumnak. Közli: Stephen Kertész: The Last European Peace Conference, Paris, Conflict of Values. Univ. Press of America. Boston-London. 1985. 129. o. 6 Békés Cs.: Dokumentumok. Régió, 1992. 3. sz. 163-164. o. 7 MOL XIX-J-1-a 103. d. 3. t, 97/Be. res/ 1946. sz. 8 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. Európa-História. Bp., 1990.1. k. 278. o. 9 Fülöp M.: A befejezetlen béke. 110. o. 80 Külpolitika
