Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése Vida István A hazai diplomáciatörténeti szakirodalom fő vonalaiban tisztázta a Szovjetunió szerepét a magyar békeszerződés kidolgozásában és elfogadtatásában.1 Az ismert okok miatt csaknem kizárólag a nyugati levéltárakra és forráskiadványokra támaszkodhatott, mivel a szovjet levéltári iratanyag hozzáférhetetlen volt. Az elmúlt években azonban a levéltárak lassan megnyíltak, s a kutathatóvá váltak az állami és pártiratok. Ezek, ha nem változtatják is meg alapvetően a kialakult képet, lényeges pontokon árnyalják, új adatokkal egészítik ki korábbi ismereteinket a Szovjetunió magyarországi politikájáról és a magyar békeszerződés megkötésében játszott szerepéről. Az alábbiakban hat eddig nem publikált dokumentumot közlünk az Orosz Föderáció Külügyminisztériuma Levéltárának iratanyagából. A Molotov vezette szovjet küldöttség 1945. szeptember 12-én terjesztette a Londonban ülésező Külügyminiszterek Tanácsa elé a náci Németország kisebb szövetségeseivel, közöttük Magyarországgal kötendő békeszerződés tervezetét, amelyek a fegyverszüneti egyezményeken és a potsdami csúcsértekezlet határozatain alapultak. Az eltérés a fegyverszüneti egyezménytől Magyarország esetében lényeges volt. Erdély kérdésében a szovjet kormány azt javasolta, hogy ne csak Erdély „nagyobb része" adassék vissza, hanem „Erdély egészé"-t Románia kapja meg. A jóvátételben - a potsdami értekezlet döntésével összhangban - a szovjetek szentesíteni kívánták azt az igényüket, hogy a Magyarországon található német tulajdont is átvehessék. Cserébe azt ajánlották fel, hogy a szövetségesek támogatni fogják Magyarország felvételét az ENSZ-be.2 A szovjet javaslatot az 1943 szeptemberében Molotov utasítására felállított M. M. Litvinov korábbi külügyminiszter által vezetett „A békeszerződések és a háború utáni rendezés bizottsága" dolgozta ki és adta át 1944. szeptember elején a szovjet külügyminisztérium illetékes vezetőinek. Magát a magyar békeszerződés szovjet tervezetét nem közöljük, hanem csak Litvinov kísérő és magyarázó feljegyzését Cl. sz. irat). Ebből az derül ki, hogy szovjet részről a magyar békeszerződés megtárgyalásánál három dolgot tartottak fontosnak: a határok megállapítását, a katonai kérdéseket és a jóvátétel ügyét. Moszkvát azonban leginkább a határok kérdése érdekelte. Litvinov a belső tájékoztatásra szánt feljegyzésben nem kendőzi el azt, amit 1997. ősz 75
