Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Jeszenszky Géza tömb erőinek a szétválasztása egy semleges övezet létrehozásával. Ebbe Magyarország mellett más szovjet csatlósállamok és Nyugat-Németország is beletartozott volna. Mint történelmünk egy gyönyörű pillanata, az 1956-os semlegességi deklaráció ma is minden tiszteletet megérdemel, de a nyugati politika megítélése szempontjából behatóbban nem ezzel, hanem a félrevezetés és cserbenhagyás mostanában újra előkerült vádjával érdemes foglalkozni. Abból kell kiindulni, hogy az 1950-es években az emberiség rettegett egy atomfegyverekkel vívott újabb világháborútól, ennek veszélyét nagyon reálisnak érezte - és nem is alaptalanul, ha a Szovjetunió azóta ismertté vált katonai terveire gondolunk. Az Egyesült Államok 1947-ben meghirdette a „feltartóztatási" (containment) doktrínáját, ami tulajdonképpen azt üzente a Szovjetuniónak: „Eddig, és ne tovább!" Sem a NATO megalakulása után, sem az 1952-ben a kommunizmussal szemben a korábbinál is erősebb hangot megütő republikánus győzelem, Eisenhower elnökké választása után nem készült azonban a Nyugat a Szovjetunió és csatlósai elleni felszabadító háborúra, sőt arra sem számított, hogy a kommunista tömbön belül súlyosabb formában is megismétlődhet az 1953-as berlini felkelés, egy spontán lázadás. Eisenhower és az amerikai külpolitikai gondolkodás hangadói nem vették komolyan saját propagandájukat, féltek minden radikális fordulattól, a hatalmi egyensúly fölborulásától, attól, hogy a Szovjetunió agresszív választ ad arra, ha Európa 1947 után hallgatólagosan tudomásul vett megosztottságát bárki megkérdőjelezi. Eisenhower ugyan október 25-én nyilvánosan elítélte a minden jogalapot nélkülöző szovjet beavatkozást, de fő törekvése a szovjet vezetés megnyugtatása volt: az Egyesült Államok nem veszélyezteti kelet-európai érdekeiket, nem kívánja megdön- teni a kommunista rendszereket. Október 27-én - az elnökkel egyeztetve - ebben a szellemben mondott egy fontos beszédet Dulles a texasi Dallasban. Gazdasági támogatást kínált az önálló politikát folytató rab nemzeteknek, de nem tekintette előfeltételnek, hogy változtassák meg társadalmi rendszerüket. „Az Egyesült Államoknak nincsenek hátsó céljai a csatlós országok függetlenségi törekvéseinek támogatásával. Nem tekintjük őket potenciális katonai szövetségesnek." Ez a beszéd egy jóhiszemű, békét és együttműködést akaró Szovjetunió számára jó érv lett volna a katonai beavatkozás ellen, de a moszkvai keményvonalasok azt hallották ki belőle, hogy szabad kezet kapnak a föllépéshez, mert amerikai beavatkozástól nem kell tartaniuk. A CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács egyes szakértői ugyan mérlegelték, sőt javasolták a katonai segélynyújtást, de ennek fizikai nehézsége, Ausztria semlegessége és a többi európai ország magatartása kényelmes mentséget is kínált. Eisenhower október 31-én megismételte, hogy nem áll szándékában semmilyen formában beavatkozni, és nem kíván új szövetségeseket nyerni Európa keleti felében. Valószínűleg pontosan ekkor született meg Moszkvában a döntés, hogy a kommunista 28 Külpolitika
