Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - EURÓPAI POLITIKA - Pirityi Sándor: Franciaország és az "európai pillér"
Pirityi Sándor 18 Az észak-atlanti szövetségnek lényegében két hadászati parancsnoksága van, az atlanti és az európai (Norfolk, illetve Casteau-Mons), amelyek élén mindig amerikai „legfelsőbb parancsnok" (SACLANT, illetve SACEUR) áll. Egy szinttel lejjebb hagyományosan angol regionális parancsnok működik az angliai High Wycombe-ban, német parancsnok a hollandiai Brunssumban és amerikai parancsnok Nápolyban. Utóbbi illetékességébe tartozik az atomfegyverekkel is felszerelt amerikai 6. flotta, amelyet nem integráltak a NATO-ba. 19 Bonn „páholy első sorra" tart igényt az európai biztonság színházában. 340 ezres sorállományú hadsereget tart fenn saját határai és Nyugat határai védelmére - Oroszországgal szemben, de ezt nem mondhatja ki, hiszen Kohl kancellár dicsőíti Borisz Jelcin demokratikus vívmányait; Németország kész újratárgyalni Oroszországgal az európai hagyományos nehézfegyverzetekről kötött szerződést, de fél, hogy ez visszaüt rá, hiszen Nyugaton a legnagyobb hagyományos fegyveres erővel rendelkezik. Bonn történelmi kapcsolatai alapján a balti országok védőügyvédjévé szegődött, de a NATO-hoz való csatlakozásuk kérdésében minden teketóriázás nélkül figyelmeztette vezetőiket: ne provokálják Moszkvát. 20 Die Zeit, 1996. november 1. 21 A Foreign Affairs 1995. március-áprilisi számában terjedelmes tanulmány jelent meg „Amerika európai hatalom" címmel, amelynek szerzője, az európai ügyekben is illetékes amerikai külügyi államtitkár-helyettes, Richard Holbrooke Clinton elnök sűrű európai látogatásaira utalva aláhúzta, hogy az Egyesült Államok európai hatalommá vált, mégpedig olyan értelemben, amely túllépi Amerika európai elkötelezettségének hagyományos bizonygatását. Egy labilis Európa veszélyeztetné az Egyesült Államok lényeges nemzetbiztonsági érdekeit. „Ez igaz, mint ahogy igaz volt a hidegháború idején" - fűzte hozzá a Budapesten is jól ismert amerikai politikus. 22 The New York Times, 1997. február 11. 23 Le Monde, 1997. június 14. 94 Külpolitika