Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? időszakra, ami az 1989-es forradalmak óta eltelt, válaszolni kell arra a kérdésre, miért következett be a szubregionális, s ezen belül különösen a visegrádi együttműködés hanyatlása. Mindenekelőtt fontos előrebocsátanunk: ez nem tulajdonítható egyetlen tényezőnek, annak ellenére, hogy sokan hajlanának arra, hogy egyetlen elemre vezessék vissza a visegrádi csoport jelentőségének leértékelődését, jó néhány elemző gondolta úgy, hogy a cseh vezetés magatartása okolható a visegrádi csoport hanyatlásáért. Való igaz, hogy a csoport jelentőségének csökkenése egybeesett az 1992. júniusi csehszlovákiai választásokkal, amit a Cseh és a Szlovák Köztársaság szétválása követett. Az önálló cseh állam első nyilatkozatai kellőképpen világosak voltak ebben a tekintetben. Az ország külügyminisztere kijelentette: „Tagja voltunk a visegrádi hármaknak, amely Közép-Európa volt kommunista államainak társulása volt... Továbbra is sok közös érdekünk van, és nagyrészt hasonlóak a problémáink... Az új Szlovák Köztársaság a térség kulcserejévé vált, mivel Magyarország nem határos Lengyelországgal, és nekünk nincs határunk Magyarországgal. Minden kapcsolatnak Szlovákián - a csoport keresztútján - keresztül kell zajlania. A Szlovákia és Magyarország közötti jövőbeni kapcsolatok fogják meghatározni, meddig marad együtt a visegrádi csoport."43 Összességében Csehország a visegrádi csoportot a múlt relikviájának tekintette, ugyanakkor azt a nézetét hangoztatta, hogy amennyiben az együttműködés megbukik, azt nem lehet Prágának betudni. A kérdés inkább az, nem húzódott-e meg a hanyatlás mögött valamilyen fontosabb ok. Úgy vélem, hogy a következőket lehet azonosítani: 1. Csehszlovákia felbomlásával a csoporthoz tartozó országok mérete és földrajzi helyzete eltérőbb, mint korábban. Lengyelország összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Szlovákia, amely a csoport legkisebb állama. Míg az előbbinek 38 millió lakosa van, az utóbbinak 5,26 millió. Az előbbi területe 312 685 négyzetkilométer, az utóbbié mindössze 49 035 vagyis több mint hatszor kisebb. A csehszlovák válás óta Csehország már nem határos a posztszovjet térséggel, míg a másik három állam igen. Elhelyezkedésénél fogva Prága kedvezőbb helyzetben van nyugati integrációs törekvéseihez, mint a másik három résztvevő. 2. A Kelet-Európa, különösen pedig a Szovjetunió instabilitásából származó közös aggodalmak a Szovjetunió felbomlását követően megszűntek. A félelem többé már nem volt közös, hiszen a csoportnak mindössze egyetlen állama maradt határos a Szovjetunió legnagyobb utódállamával, az Orosz Löderációval, két résztvevő Ukrajnával határos, Csehország pedig az egész LAK-térségtől elválasztódott, és okkal érezheti úgy, hogy biztonsági helyzete javult. 3. A volt Jugoszláviában zajlott háború eltérően érintette a visegrádi csoport államait. Közvetlen hatást gyakorolt a magyarok biztonságérzetére, de nem érintette közvetlenül a többieket. 1997. nyár 23
