Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Balogh András: A "nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok" mítosza- közép-európai tanulságok
A „nemzeti kisebbségekkel összefüggő konfliktusok" mítosza népek, mint a horvát, a cseh, a szerb, a bolgár évszázadokkal ezelőtt elveszítették függetlenségüket. Legtöbbjüknek nyelvük puszta fennmaradásáért, később hivatalossá tételéért kellett harcolniuk. Sok esetben a független vagy félig független államiság nagyon késői jelenség, csak a XIX. század végén vagy a XX. században jelent meg. A nemzetté alakulás, a nemzeti fejlődés tehát nem „saját" állami keretek között jött létre, ennek következtében térségünkben a nemzet és az állam tartós szétválása figyelhető meg. 2. A nemzetállamok létrehozására mániákusan törekvő államok soknemzetiségű jellege. A közép-európai országok, kevés kivételtől eltekintve, mindig soknemzetiségűek voltak, és a különböző nemzeti és etnikai csoportok a legtöbb esetben más nyelvű, kultúrájú és vallási közösségekkel éltek együtt. Lengyelországban lengyelek, németek és ukránok, Csehországban csehek és németek, az első világháború előtti Magyarországon magyarok, románok, németek, szlovákok és horvátok éltek egymás mellett. Az első világháború után keletkező új államok éppúgy soknemzetiségűek lettek, mint ahogy elődeik is azok voltak. 3. A XIX. századi nyugat-európai nemzetállammodell elfogadása teljesen más történeti, társadalmi és nemzetközi politikai feltételek között történt meg. A XIX. századi Nyugat- Európa túlnyomórészt nemzeti keretek között fejlődött. A közép-európaiak számára legnagyobb hatású és legvonzóbb politikai példa a német és olasz egységért folytatott hosszú harc volt. Szemükben Nyugat Európa homogén nemzetállamokból állt, és meg voltak arról győződve, hogy ez a nemzeti homogenitás a gazdasági fejlődés, a társadalmi és politikai stabilitás, valamint a katonai potenciál legfontosabb tényezője. Ez tehát az a modell, amelyet másolniuk kell, az egyedüli kérdés, ami vita tárgyát képezhette, az volt, hogy a hosszú ideje dédelgetett álom, a homogén nemzetállam milyen módon és eszközökkel érhető el. 4. Az első és második világháború utáni rendezések irracionalitása. Minden félreértés vagy félreértelmezés elkerülése végett fontosnak tartom hangsúlyozni: ez a megállapítás nem jelenti az európai országok jelenlegi határainak megkérdőjelezését. E megállapítás egyetlen célja, hogy a jelenleg kialakult helyzet megértése érdekében rámutasson a gyakran elfeledett vagy figyelmen kívül hagyott tényezők feltárásának szükségességére. Európa és a világ tragédiája, hogy az első világháborút követő Párizs környéki békeszerződések nem feleltek meg sem Wilson amerikai elnök idealizmusának, sem a nemzeti önrendelkezés elfogadott alapelveinek, sem a tartós béke elemi alapkövetelményeinek. Közép-Európa elnyomó, soknemzetiségű birodalmait felszámolták ugyan, de nyomukban méginkább elnyomó, és ugyanúgy sok- nemzetiségű kisállamokat kreáltak. Ezek a békeszerződések nagyban hozzájárultak a nemzeti gyanakvás és gyűlölet állandósulásához, a fasizmus és más szélsőségek térnyeréséhez és a második világháború kitöréséhez. A második világháború utáni békeszerződések visszaállították Jugoszlávia és Csehszlovákia területi integritá1997. nyár 5
