Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Döntéshozatal az Európai Unióban: modellek, alkalmazások, komparativisztika
Döntéshozatal az Európai Unióban tikai döntéseket a tanácsban. (A társadalmi és a közösségi választások elméletével foglalkozó angol nyelvű szakirodalomban - így ebben a könyvben is - ezt a modelltípust „logrolling" modellnek nevezik. A szó jelentése: kölcsönös ellenszolgáltatások rendszere, „ma nekem - holnap neked", „kéz kezet mos" politika; egészen Amerika betelepítésének hőskoráig vezethető vissza, amikor a szomszédok, veszekedéseiket és vitáikat félretéve segítettek egymásnak erdőt irtani, azaz, „farönköket gurítani" , házat építeni. - N. P.) E modell alkalmazásával lehetőség nyílott a preferenciák intenzitásának közvetett összehasonlítására és számbavételére. Mivel a szavazással folyó döntéshozatal során rendszerint külön-külön tárgyalnak egyes kérdéseket, kérdéscsoportokat, valamely tagállam „eladhatja" szavazatát egy olyan kérdésben, amelyben (ellen)érdekeltsége csekély, cserébe egy számára fontos ügy másik tagállam általi támogatásáért. A tagállamok képviselői (döntéshozói) körében tehát alkuk és cserék folynak, s ezáltal a preferenciaintenzitások az EU szintjén kiegyenlítődhetnek, s kiegyensúlyozottabb döntések születhetnek. A szerzők módszertanilag megoldják a preferenciák intenzitása tényleges összehasonlításának és súlyozásának problémáját, érvényesítik az alkuképesség, a tárgyalási és az alkupozíció hatását. Érdekszövetségeket akkor tudnak alakítani a tagállamok, ha „szavazattöbbletük" van, illetve szavazatokat „keresnek" (hasonlóan a közgazdaságtani elmélet kereslet-kínálati összefüggéseire). A szerzők megállapítják, hogy a politikai érdekszövetségek modellje sokkal inkább a koalíciós kormányok döntéshozatalát jellemzi, mint a nemzeti parlamentekben megvalósuló szavazásokat, hiszen a fontos döntések meghozatalához a koalíciós partner(ek) egyetértése szükséges, s kiterjedt érdekszövetség nélkül meglehetősen nehéz konszenzusra jutni. Amíg a koalíció egységes blokként funkcionál, addig a parlamenti többség miatt a koalíción belüli döntéshozatal meghatározó jelentőségű, következésképpen a koalíciós partnerek között nincs alkudozás a parlamenti döntéshozatal várható kimenetelének prognosztizálásában, ellenben igenis van a koalíción belül meghozandó döntések befolyásolásáért. Továbbá a koalíciók a pártoknak még akkor is lehetővé teszik a szavazatfelajánlásokat, amikor egy döntés várható kimenetelét egyformán támogatják a parlamentben. Meghatározó jelentőségű azonban az az eset, amikor a koalíciós pártok egymással ellentétesen foglalnak állást egy döntés várható kimenetelét illetően. Következésképpen a politikai érdek- szövetségek modellje nemzeti szinten jobban alkalmazható a kabineten belüli, mint a parlamenti döntéshozatal elemzésére. A nemzeti belpolitikáktól eltérően az EU-ban nem alakulnak ki hosszan tartó formális koalíciók, ennélfogva döntéshozatalánál nagy hangsúlyt fektetnek a konszenzus elérésére, hiszen egy tagállam hosszú ideig tartó oppozíciója az egész integrációs folyamatot, magát az EU működését veszélyeztetné. Éppen ezért a tagországok között a nyereségek és veszteségek tisztességes eloszlását biztosító döntéshozatal1997. tavasz 143
