Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Balogh András: Az európai integráció és a mediterrán egység
Balogji András kibővítésének az alapját? Meggyőződésünk, hogy ez egy használhatatlan idea, ám tekintettel arra, hogy erőteljesen jelen van egyes délnyugat-európai országok gondolkodásában, és vitathatatlanul ismertté vált egész Európában, indokoltnak tartjuk, hogy a következőkben ezzel foglalkozzunk A Mediterráneum történelmi egysége A latin és keresztény kulturális gyökereken felnőtt társadalmak számára a legvitathatatlanabb axiómák közé tartozik az, hogy az úgynevezett fejlett világ civilizációja a Mediterráneum egymáshoz szervesen kapcsolódó és egymásból következő kultúrköreiből származik, és ez különbözteti meg más civilizációktól. A mai értelemben vett jog- és államelmélet, a vallási gondolatok és intézmények, a legelterjedtebb és legegyszerűbb írásmód, a hétköznapok szokásai és mítoszai mind a mediterrán örökség részei. A mediterrán örökség azonnal kitűnik, ha összehasonlítjuk a Kelet nagy civilizációival, az indiaival és a kínaival. A történettudomány tényként kezel két megállapítást: egyfelől azt, hogy a Mediterráneum egy sajátos és különleges civilizációt teremthet, amely a XX. század végére is meghatározó Európában és Eszak-Amerikában, másfelől pedig azt, hogy az elmúlt századokban dominánssá vált európai-észak-amerikai civilizáció a mediterrán örökség tovább- vivője. Vajon a fenti két állítás igazsága jelenti-e a Mediterráneum mai egységének meglétét? Étre a kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy önmagában nem igazolja, de nem is zárja ki, ám véleményt csak a történeti és jelenlegi folyamatok felvázolásával és megfelelő értelmezésével mondhatunk. Véleményalkotásunkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy az elmúlt években egyre többen, tudományos és politikai körökből egyaránt, hangoztatják a Mediterráneum történeti és kulturális egységét, illetve annak szükségességét, hogy erősíteni kell ezt az egységet. A tudomány művelőire meghatározó befolyást gyakorol a francia történész, Fernand Braudel.8 Az alábbiakban megkíséreljük mindenfajta politikai és gazdasági érdektől függetlenül és előítéletektől mentesen megvizsgálni a Mediterráneum történelmi egységének kérdését, majd - kitekintve a mai kor fejleményeire - néhány következtetést vonunk le. Nem kétséges, hogy az emberiség írott történelme a Mediterráneum keleti medencéje körül alakult ki. Abban is egyetértés alakult ki a történészek között, hogy a kezdetben egymástól elszigetelt, vagy csak esetleges és ritka érintkezésekkel összekötött egyiptomi, krétai, peloponnészoszi, levantei és kisázsiai civilizációs központok az időszámítás előtti második évezred eleje és az első évezred eleje közötti roppant hosszú időszakban fokozatosan közel kerültek egymáshoz, és a mezopotámiai, valamint iráni kultúrkörökkel együtt sajátos szintézist hoztak létre. Ezekben az évszázadokban indult el egy folyamat, ami lassan és bi120 Külpolitika
