Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Balogh András: Az európai integráció és a mediterrán egység
Az európai integráció és a mediterrán egység Balogh András A z európai integráció kibővítéséről szóló vitákban, ha nem is meghatározó, de jelentős helyet foglal el a déli irányú terjeszkedés, vagyis bizonyos törekvések a » Mediterráneum déli és keleti partvidékének valamilyen formájú bevonására. A Mediterráneum önálló és szerves egységként történő kezelése különösen a portugál, a spanyol és részben a francia tudományos és politikai gondolkodásban követhető nyomon. Gyakran lehet találkozni azzal az ideával is, hogy az Európai Unió délnyugati tagjai számára földrajzilag közelebb esik és gazdaságilag is fontosabb a Maghreb, mint az egész Kelet- Európa. Ismert az az álláspont is, amely szembeállítja az északi, főleg német érdekeltséget az Európai Unió keleti irányú kiterjesztésében a dél-európaiak mediterrán orientációjával.1 Ez a felfogás kedvező visszhangot vált ki az észak-afrikai és a közel-keleti országokban. A közép-európaiak, így a magyarok számára tehát egyáltalán nem közömbös, hogy a mediterrán egység gondolata mennyiben marad meg a történettudomány és a publicisztika keretein belül, és mennyire hatja át a stratégiai döntésekre hatni tudó politikai gondolkodást. A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy megvizsgáljuk az Európai Unió és a Mediterráneum viszonyának néhány gyakorlati kérdését, majd kifejtjük véleményünket a mediterrán világ egységére vonatkozó történeti jellegű érvekkel kapcsolatban. Ez utóbbit azért tartjuk fontosnak, mert az Európai Unió déli kibővítését szorgalmazók érvelésében a Mediterráneum történelmileg kialakult, csaknem háromezer év óta létező és máig fennmaradó egységének gondolata kiemelkedő szerepet játszik. Az európai-mediterrán együttműködés Az egységesedő Nyugat-Európa csak a 70-es évek elejétől kezdett valamiféle közös politikát kialakítani a mediterrán térségre2 vonatkozóan. Ezt megelőzően az egyes nyugateurópai országok kizárólag kétoldalú alapon, esetenként egyes partnerországokat bevonva alakították kapcsolataikat.3 A fordulópont 1972-ben következett be, amikor az Európai Közösséghez tartozó államok első számú vezetői a Globális mediterrán politika elnevezésű dokumentumot elfogadták. Ez volt az első kísérlet arra, hogy a nyugat-európai országok összehangolják a Földközi-tenger térségével kapcsolatos politikájukat. 1976-ban együttmű1997. tmnsz 117
