Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
A nemzeti parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában A másik megfontolás, hogy bár a COSAC elsősorban a nemzeti parlamentek fóruma, az Európai Parlament intézményi bizottsága hivatalból tagja a mindenkori Bü- rónak, és teljes jogú tagja a konferenciának, jóllehet az unió intézménye. Amennyiben a COSAC nemzeti parlamenteket fog második kamaraként képviselni, az Európai Parlament részvétele az új jellegű testületben megkérdőjelezhető. Következtetések Az előzőekben ismertetett nemzeti rendszerek, illetve a nemzeti parlamentek kollektív integrációs együttműködésével kapcsolatos elképzelések összegzéseként több olyan következtetés is levonható, amely a magyar integrációs politika szempontjából hasznosítható gondolatokat tartalmaz. 1. A maastrichti szerződés előkészítésének bizonyos hiányosságai alapján a kormányok felismerték annak szükségességét, hogy az EU-íigyek előkészítésében, az Európai Unióval kapcsolatos kormányzati álláspont kialakításában a parlamentek bevonásának kétségtelen előnyei is vannak. Ennek alapján a kormányközi konferencia előkészítésébe, a nemzeti álláspontok kialakításába a parlamenteket a korábbiakban jobban bevonták, a konferencia eseményeiről pedig folyamatos tájékoztatást biztosítottak a parlamentek számára. Ezen túlmenően az országok egy részében a kormánynak utólagos beszámolási kötelezettsége is van a parlamentnek a Brüsszelben képviselt tárgyalási pozíciójával kapcsolatban. 2. A parlamentek részvételének jogi alapja szinte minden EU-ország esetében alkotmánymódosítás vagy/és külön törvény formájában történik. Ami közös ezekben a szabályozásokban, az az, hogy a kormánynak rendszeres időközönként vagy folyamatosan és kellő időben, részletesen kell tájékoztatást nyújtani a parlament megfelelő testületének, illetve magának a parlamentnek. 3. Minden EU-tagállam parlamentjében működik az EU-ügyekkel foglalkozó bizottság, albizottság vagy parlamenti testület. Csak azok az országok tudják nemzeti érdekeiket az EU-val történő tárgyalásokon érvényesíteni, ahol az aktuális kormányok a parlament politikai erőinek támogatására építve alakítják ki álláspontjukat. Ennek természetes módja a parlamentek bevonása az ország EU-politikájának kialakításába. 4. A parlamentek részvételének mélysége országonként változhat, azonban az megállapítható, hogy minél inkább részese a parlament a folyamatnak, annál stabilabb, annál szilárdabb politikai támogatásra építve tudják a kormányok álláspontjaikat kialakítani és azt képviselni. Megjegyzendő, hogy a parlament testületéinek bevonása mellett a frakciók részvétele igen nagy jelentőségű, függetlenül attól, hogy ezek ellenzékiek vagy kormánypártiak. Nemzeti konszenzust ugyanis csak abban az esetben lehet hosszú távon is kialakítani, ha a parlamenti pártok részeseivé vál1997. tavasz 113
