Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
A nemzeti parlamentek szerepe az EU-orsztígok integrációs politikájában Írország, Görögország, Luxemburg Az EU-hoz tartozó másik három ország (Írország, Luxemburg, Görögország) gyakorlatából kiemelendő, hogy Írországban a két Ház közös parlamenti bizottsága foglalkozik uniós ügyekkel, Görögországban az európai integrációs ügyek bizottsága, míg Luxemburgban a külügyi bizottság foglalkozik integrációs kérdésekkel is (külügyi és integrációs ügyek bizottsága). Ezen országokban közel azonos hatáskörrel, de különböző intézményi keretek között foglalkoznak szakbizottságok a kormány EU-politikájával. Megjegyzésre érdemes, hogy az ír elnökség idején a bizottság különösen aktív szerepet játszott a nemzetközi célok megfogalmazásában és képviseletében. A nemzeti parlamentek együttműködése az európai integrációban Az előzőekben azokat a formákat tekintettük át, amelyek az egyes nemzeti parlamenteken belül biztosítják a törvényhozók részvételét az európai politika kialakításában. A maastrichti szerződéshez fűzött 14. számú nyilatkozat ugyanakkor azt tartalmazza, hogy célszerű lenne létrehozni a nemzeti parlamentek képviselőiből álló parlamentek konferenciáját, amely az európai szenátus funkcióját töltené be. Ez a megoldás tulajdonképpen az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek mellett egy harmadik formája lenne az európai ügyek kezelésének, a Reflexiós Csoport azonban nem javasolta ennek a formának a megvalósítását, és a későbbiekben a csúcstalálkozó dokumentumai sem említik azokat. A dublini csúcson ugyanakkor megfogalmazódott, hogy a kormányközi konferenciának állást kell foglalnia a nemzeti parlamentek kollektív szerepvállalását illetően. A francia politikai vezetés ezzel összefüggésben is még korábban kezdeményezte egy ún. európai szenátus megalakítását, a szenátus tagjait a nemzeti parlamentek delegálták volna. A francia kezdeményezés mögé igazából egy ország sem állt és ez a fajta második kamara nem kapta meg a szükséges támogatást. Az európai ügyek intézésében való kollektív részvételt a nemzeti parlamenteknek jelen pillanatban az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok konferenciája (COSAC) jelenti. A konferenciát a francia fél hívta életre még 1989-ben, a francia elnökség idején. A konferencia összefogja az uniós országok európai bizottságait, s e testület félévente ülésezik. A konferencia célja, hogy segítse az egyetértés kialakítását EU ügyekben. A konferencia ajánlásokat fogalmaz meg, és ezt konszenzussal hozza. Ha számba vesszük a konferencia működésének előnyeit és hátrányait, az előnyök közé sorolható, hogy a nemzeti parlamentek illetékes bizottságai rendszeres kétnapos ülések során áttekintik az EU-val kapcsolatos aktuális törvényhozási kérdéseket. Ezen belül különösen fontos az a fajta tapasztalatcsere, amely az 1997. tavasz 111
