Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK 1956-RÓL - Nagy Ferenc 1957-es kísérlete: A "magyar kérdés" Londonban
A „magyar kérdés" Londonban Nagy Ferenc 1957-es kísérlete A z alábbi dokumentum a londoni központi levéltárban (Public Records Office) található PREM 11/1874 jelzet alatt, a miniszterelnök 1957-es iratai között. Bár Nagy Ferencnek nem sikerült találkoznia Harold Macmillannel, de a Julian Amery által feljegyzésben rögzített beszélgetés két szempontból is érdekes. Egyrészt bepillantást enged a magyar emigráció talán legfontosabb személyiségének politikai elképzeléseibe közvetlenül a forradalom leverése után. Másrészt megmutat valamit abból, hogy hogyan viszonyult a brit külpolitika a „magyar kérdéshez", és tágabban a kelet-közép európai országok helyzetéhez 1957 kora tavaszán. Nagy Ferencnek valószínűleg csalódást okozott, hogy elképzeléseit nem fejthette ki személyesen a miniszterelnöknek. Erre nemcsak mint volt kormányfő tathatott volna igényt, hanem annak okán is, hogy az Európa Mozgalom Közép- és Kelet- Európai Szekciójának legjelentősebb támogatói közé tartozott a szervezet megalakulása óta. A szekció elnöke az 1950-es megalakuláskor pedig Harold Macmillan konzervatív képviselő volt. Nagy Ferenc tehát joggal számíthatott volna a brit kormányfő érdeklődésére. A másik oldalon viszont figyelembe kell vennünk, hogy Nagy-Britannia háború utáni történetének egyik legnagyobb válságát élte át a szuezi kaland kudarcával. Nemcsak a „különleges viszony" romlott meg Amerikával, hanem véglegesen bebizonyosodott, hogy Anglia másodrendű hatalommá csúszott vissza. Macmillan éppen arra készült, hogy megtegye az első lépéseket a brit-amerikai jó viszony és Anglia presztízsének helyreállítása érdekében. Ez volt a legfontosabb célja a bermudai találkozónak Eisenhower elnökkel, amelyre 1957. március 20. és 26. között került sor. Ilyen horderejű kérdések mellett nem meglepő, hogy a miniszterelnöknek nem állt szándékában emigráns politikusok nagy ívű rendezési elgondolásait képviselni az Egyesült Államok elnöke előtt. A beszélgetés másik résztvevője, Julian Amery viszonylag alacsony kormányzati rangja ellenére nagy befolyással rendelkező politikus volt. Ezt nemcsak annak köszönhette, hogy 1950-ben feleségül vette Macmillan lányát. Főképp azért került be a kormányba (majd 1960-ban légügyi miniszterként a kabinetbe is), mert a Konzervatív Párt jobboldalának egyik hangadója volt. A Brit Birodalom maradékát min244 Külpolitika
