Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK 1956-RÓL - Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: Tito és Hruscsov levélváltása 1956.december 3.-1957.január 10.
Dokumentum a Szovjetunió nem helyezkedhetett a kívülálló megfigyelő álláspontjára, nem utasíthatta el a testvéri szocialista ország segélykérését, hogy a szovjet egységek beavatkozása a magyar dolgokba igaz súlyos, azonban okvetlenül szükséges. A magyar események egész folyamata visszavonhatatlanul igazolta, hogy a magyarországi ellenforradalmi felkelés nem más, mint az imperialista reakció kísérlete, hogy a maga számára kihasználja az országban a korábbi magyar vezetőség súlyos hibái következtében kialakult helyzetet, hogy megvalósítsa régen elgondolt és gondosan előkészített tervét a szocialista tábor aláaknázására, Kelet-Európa állítólagos „felszabadításának" lobogója alatt.38 Az ellenforradalmi erők Magyarországon, amelyeket az imperialisták támogattak, az országban el akarták pusztítani a népi demokratikus rendszert, fel akarták újítani a kapitalista rendszert, és Magyarországot az imperializmus hadszínterévé kívánták tenni a szocialista országok elleni támadás céljából. Nem kétséges, hogy Jugoszlávia számára is veszélyt jelentett volna, ha északi határán Nagy Imre engedékenysége következtében ellenséges fasiszta-horthysta rendszer jelent volna meg. Ezeknek a tényeknek a fényében enyhén szólva furcsán hangzik néhány felelős jugoszláv elvtárs kijelentése arról, hogy Magyarországon szovjet „intervenció" történt. Ez az állítás annál érthetetlenebb számunkra, ha tekintetbe vesszük, hogy Tito elvtárs a szovjet katonai küldöttséggel 1956. november 18-án Brionin folytatott megbeszélésén39 kijelentette: Ha a szovjet egységeket nem használták volna a felkelés elfojtására, akkor ezért jugoszláv egységeket menesztettek volna Magyarországra, amely jugoszláv egységek abban az időben a jugoszláv-magyar határ felé meneteltek. Ugyanezt mondta a JSZNK népvédelmi államtitkára, Gosnjak40 elvtárs is 1956. november 23-án a jugoszláviai szovjet nagykövetségen a szovjet katonai küldöttség tiszteletére rendezett fogadáson.41 Ez a tényállás. S egész határozottan arról tanúskodik, hogy a JKSZ Központi Bizottsága megváltoztatta álláspontját a magyarországi eseményekhez fűződő kérdésben. Nem érthetünk egyet a jugoszláv elvtársaknak a magyar kérdésben ma vallott állásfoglalásával. Ez az álláspont a legkevésbé sem járul hozzá a magyarországi szocialista erők megszilárdításához és egységesítéséhez. A magyar események jellegének felmérését, ahogy az Tito elvtárs pulai beszédében és Kardelj elvtárs 1956. december 7-i felszólalásában megnyilvánult, a nemzetközi reakció arra használja fel, hogy megdöntse a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, felhasználta támadásra a Szovjetunió ellen, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen. Magyarországon jelenleg folytatódik az éles osztályharc a szocializmus és a reakció erői között. Ez az ütközet csak egy szakasza az általános világfrontnak, ahol a szemben álló osztályok harca, a két tábor közötti harc folyik. A szocialista tábor kommunista pártjai, amint ismeretes, világosan megvonták álláspontjukat Magyarország iránt. Mindent megtesznek, hogy kiaknázzák a szocialista tábor országainak minden lehetőségét, és további testvéri segítséget nyújtsanak a magyar munkás-paraszt hatalomnak, és megszilárdítsák népi berendezkedését. Jugoszlávia viszont, jóllehet kijelentette, hogy támogatja a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt, valójában azonban nehézségeket támaszt ennek a kormánynak. Ismeretes, hogy a magyar kormány, hogy normalizálja a helyzetet az országban és megerősítse a népi demokratikus rendszert, feloszlatta a területi „munkástanácsokat",42 amelyek távolról sem 232 Külpolitika
