Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában alapja az identitás megőrzésének objektív, az autonómia által adott lehetősége. Egy önmagát biztonságban érző, létében nem fenyegetett népcsoport lehet csak lojális államával szemben, és ennélfogva nem fog elszakadásra törekedni. Az autonómia elve összegegyeztethető a területi integritás elvével. Christoph Pan szerint „az autonómia minimumértéke annyi, amennyi feltétlenül szükséges egy népcsoport létének és identitástudatának megtartásához, míg maximumértéke annyi, amennyi csak lehetséges az állam területi integritásának megsértése nélkül".54 Az RMDSZ elnökének, Markó Bélának értelmezése szerint az autonómia az egységes államokra jellemző megoldás: Finnország, Olaszország és Spanyolország egységes államok, ugyanakkor az autonómia különböző formáit biztosítják a területükön élő kisebbségi népcsoportok számára.55 Az autonómiára való törekvések napjainkban egyetemes és európai folyamatként jelentkeznek. Nemcsak a magyar kisebbségek autonómiatörekvései bizonyítják ezt, hanem az európai népcsoportokat képviselő FUEV egyezménytervezete az európai népcsoportok autonómiajogairól, amelyet 1994. májusában Gdanskban megtartott kongresszusán a tagszervezetei által adott kifejezett mandátum alapján dolgozott ki és terjesztett az illetékes európai és nemzetközi fórumok elé. Az autonómiához való jog megtagadása az a tényező tehát, amely fenyegeti a stabilitást, feszültségeket és konfliktusokat okozhat.56 A nemzeti kisebbségek a jelenlegi nemzetközi jogszabályok szerint nem vehetnek részt az őket érintő jogalkotó folyamatban. Nem alanyai a nemzetközi jognak, nem rendelkeznek a szuverenitás és a függetlenség ismérveivel. A nemzetközi jogeszközöket, így a kisebbségekre vonatkozókat is, a részes tagállamok képviselői dolgozzák ki, az államok mint a nemzetközi jog alanyai aláírják és ratifikálják. Az érintettekről, azaz a kisebbségekről nélkülük dönteni jogellenes. A jelenlegi gyakorlat a kisebbségben élő népcsoportokat alapvető emberi joguktól, a képviselet jogától fosztja meg, és ez ellentétben áll az emberi jogok egyetemes és oszthatatlan jellegével. A kisebbségek képviselőit be kell vonni a nemzetközi jogalkotó folyamatba. Ehhez elidegeníthetetlen joguk van. Ma már tanúi lehetünk egy olyan folyamatnak, amikor kísérletek történnek arra, hogy a nemzeti kisebbségek képviselőinek véleményét meghallgassák, ami lehetővé teszi, hogy valamely befolyást, jelenleg igen csekély hatékonyságút, biztosítsanak számukra. Kétoldalú kisebbségvédelmi egyezmények kidolgozása esetén egyes államok igyekeztek tekintetbe venni az érintettek véleményét. így a Dél-Tiroli Néppárt a Dél-Tirol autonómiájára vonatkozó osztrák-olasz tárgyalások aktív részese volt. A magyar kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés ügyében folytatott kétoldalú tárgyalásokon tekintetbe veszi az érintett kisebbségek véleményét, és alapelvként szögezte le, hogy igényeik figyelembevétele nélkül nem köt rájuk vonatkozó szerződéseket. (Itt jegyezzük meg, hogy ez az elv a magyar-román alapszerződés esetében súlyos csorbát szenvedett.) Ez semmiképpen nem jelenti azonban azt, hogy a kisebbség 1996. ősz-tél 209
