Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjánnk lehetőségei Európában ségek definícióját nem tartalmazza. A szakértői bizottság úgy döntött, hogy mivel a nemzeti kisebbség definíciója ügyében konszenzus nem alakítható ki, olyan pragmatikus megközelítést alkalmaz, amely egyéni és egyetemes jellegű jogi elveket rögzít. Ezért a definícióra nincs is szükség.38 A védelem tárgya azonban a nemzeti kisebbség, és az egyezmény az első világháború után folyamatosságot mutató identitásjellemzőket (vallás, nyelv, hagyományok, kulturális örökség; 5. cikk 1. §) őrzi meg. A nemzeti kisebbségek kialakulását történelmi tényezőkre vezeti vissza, amikor megállapítja: „Az európai történelem megrázkódtatásai megmutatták, hogy a nemzeti kisebbségek védelme alapvető fontosságú kontinensünk stabilitása, demokratikus fejlődése, biztonsága és békéje szempontjából" (preambulum). A nemzeti kisebbségek és a kisebbségekhez tartozó személyek védelmét az emberi jogok nemzetközi védelme szerves részének, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozónak tekinti (I. szakasz 1. cikk), a nemzeti kisebbséghez való tartozás ügyében a döntést az egyén hatáskörébe utalja (I. szakasz 3. cikk 1.), tiltja a diszkriminációt (4. cikk), és védi a kisebbséghez tartozó személyeket minden olyan akciótól, amely asszimilációjukra irányul (5. cikk). Biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a kisebbségi nyelv szabad használatát magánbeszélgetésben és nyilvánosan, a lehetőségek szerint a kisebbség és a hatóságok között, a család és utónév kisebbségi nyelven való használatát, magánjellegű információk közzétételét és a földrajzi megjelölések kiírásának jogát a kisebbségek nyelvén. Az oktatásban előírja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az esélyegyenlőséget, a saját magánoktatás létrehozásának, az anyanyelven történő oktatásnak a jogát, ez utóbbit a következő megfogalmazásban: „Nemzeti kisebbségek által hagyományosan és jelentős számban lakott területeken elegendő igény esetén a Felek törekednek - lehetőségeik szerint és oktatási rendszerük keretein belül - arra, hogy a nemzeti kisebbség tagjainak megfelelő lehetősége legyen saját nyelvén tanulni vagy ezen a nyelven tájékoztatást kapni" (14. cikk 2.). Az egyezmény egyik pozitívuma, hogy utal a kisebbség által lakott területre és megfogalmazza, hogy a felek tartózkodnak olyan intézkedésektől, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják (16. cikk). Kovács Péter elemzése szerint érdemi előrelépés az is, hogy megerősíti a pozitív diszkrimináció koncepcióját, és a következő vállalást írja elő: „A Felek vállalják, hogy - ha szükséges-, megfelelő intézkedéseket tesznek avégett, hogy elősegítsék gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális téren a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti tényleges egyenlőséget. E tekintetben megfelelően figyelembe veszik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyedi feltételeit" (4. cikk 2. §). A 2. paragrafusnak megfelelően elfogadott intézkedések nem tekinthetők diszkriminatív aktusnak (4. cikk 3. §).39 Az egyezmény a hozzá csatolt kommentár szerint szigorúan az egyéni jogok elve alapján áll. Nem ismeri el a kollektív jogok fogalmát, és ezt a tételt a kommentár az 1996. ősz-tél 203
