Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor került konszenzus alapján kidolgozni a nemzeti kisebbség definícióját. A szakértők és a szakemberek szintjén azonban a munka tovább folyik. Legutóbb Nicola Girasoli dolgozta ki az európai körülményeknek leginkább megfelelő - később idézett - meghatározást.5 2. Kit illetnek meg a belső vagy n nemzetközi jogrendszer által biztosított kisebbségi jogok? Csak az úgynevezett őshonos történelmi kisebbségeket vagy az újonnan bevándorolt, főként vendégmunkásokból és menekültekből álló új kisebbségeket is? A jogeszközök általában élesen elkülönítik az őshonos történelmi kisebbségeket, amelyeknek tagjai az állam állampolgárai, a XX. századi migráció során kialakult új kisebbségektől, és a kisebbségi jogokat kimondottan csak az őshonos történelmi kisebbségeknek biztosítják. Világosan ezt teszi a magyar, a szlovén és a német jogrend, valamint több nemzetközi dokumentum. Egyes csoportok azonban szembefordulnak ezzel a jogfelfogással, és az emberi jogok egyetemessége elvének alapján az újonnan kialakult kisebbségek számára is kisebbségi jogokat követelnek. Ennek a vitának egyik legfontosabb terepe Németország, amely az őshonosság elve alapján a schleswig-holsteini dánokat, a brandenburgi és szászországi szorbokat nemzeti kisebbségnek, a frízeket etnikai kisebbségnek ismeri el, és kisebbségi jogokat biztosít számukra. Ugyanakkor nem biztosít hasonló jogokat az utolsó évtizedekben bevándorolt törökök számára. A német hivatalos politika azzal érvel, hogy a kisebbségfogalom módosítása veszélyeztetné a német társadalom homogenitását, amelyet a német nemzethez való tartozás határoz meg, a közös német történelem, hagyomány, nyelv és kultúra pedig elveszítené egységesítő erejét.6 A vita egyrészt zavaró tényezőként jelentkezik a nemzetközi fórumokon, és akadályozza az őshonos kisebbségek jogai kodifiká- ciójának folyamatát. Másrészt hozzájárul ahhoz, hogy egyes a XX. századi migráció által erősen érintett nyugati államokban összemossák a valóban őshonos kisebbségek és az újonnan bevándoroltak kategóriáit, amely megnehezíti az őshonos kisebbségek sajátos problémáinak megértését. 3. Kit illet meg az önrendelkezési jog? Csak a népeket és a nemzeteket, vagy a kisebbségeket is? A Polgári és politikai jogok egyezségokmánya szerint „minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket" (1. e cikk 1. bekezdését). A cikk kulcsfogalmai az önrendelkezés és a nép. Az önrendelkezéshez való jogot a legáltalánosabb értelemben a politikai függetlenséghez, az állami szuverenitáshoz való jogként értelmezik, a népet ugyanakkor a nemzettel azonosítják.7 A nemzetállam hívei szerint az önrendelkezés csak a népeket és nemzeteket illeti meg, a kisebbségeket nem. Az e felfogást valló jogászok vigyáznak arra, hogy a nép és a kisebbség fogalmát szigorúan elkülönítve kezeljék. Jellemzően érvelt az ENSZ-ben 1981-ben Aurel Cristescu román jogszakértő: „A nép 188 Külpolitika
