Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Az Európa Tanács keleti kibővítése lett a közép- és kelet-európai államok jelentős részének integrálása nem mehetett végbe egy alaposan kidolgozott, működőképes tagfelvételi rendszer nélkül. A siker titka az, hogy az Európa Tanács folyamatosan, gyorsan és rugalmasan reagált a közép- és kelet-európai államok integrálásával kapcsolatban felmerült igényekre és a speciális körülményekre. Azokhoz igazította tagfelvételi politikáját, kidolgozta a tagfelvételi eljárás menetét és a lehető legalaposabban meghatározta a tagfelvételi követelmények rendszerét. Érdemes tehát részletesebben is szemügyre venni e tagfelvételi politikát, azt, hogy a szervezet 1949-ben elfogadott alapszabályzatának csupán néhány pontja által körülhatárolt feltételrendszer hosszú évek gyakorlata során hogyan teljesedett ki és vált ezáltal képeassé arra, hogy a csatlakozni szándékozó közép- és kelet-európai államok népes és heterogén csoportjának a szervezetbe történő integrálásához utat mutasson. A felvételi folyamat és a követelményrendszer A teljes jogú tagságra pályázó állam a szervezettel való előzetes kontaktusfelvétel után formálisan benyújtja tagfelvételi kérelmét a szervezet főtitkárának, aki azt továbbítja a szervezet fő döntéshozó szervének, a Miniszteri Bizottságnak (MB). Az MB előzetes megvitatás után tanulmányozásra és véleményformálás céljából megküldi a kérelmet a tagállamok parlamenti képviselőiből álló Parlamenti Közgyűlésnek (PKGY).3 A tagfelvételi kérelem továbbítása a legutóbbi néhány esetet kivéve automatikusan, a kérelem tartalmi vizsgálata nélkül, egy egyszerű határozat keretében történt. Az utóbbi, bonyolultabbnak tűnő néhány esetben az MB a továbbításról szóló határozat mellett tartalmi megjegyzéseket is továbbított a PKGY-nak.4 A PKGY saját eljárásának megfelelően5 alapos vizsgálat tárgyává teszi a tagjelölt állam politikai és jogi berendezkedését, majd megfogalmazza véleményét, melyben javasolja az MB-nek az ország felvételét. Eddig egyetlen esetben, 1996 májusában fordult elő, hogy az MB nem fogadta el a PKGY döntését: Horvátország felvételét utasította el. Ezáltal az a sajátos helyzet alakult ki a szervezetben, hogy bár a döntést a tagállamok kormányainak képviselőit tömörítő MB hozza, a tagjelölt ország megítélésének terhe a PKGY-ra hárul. Ezáltal ez utóbbi testület az egész kibővítési politika meghatározó elemévé vált. Az MB csak a legutóbbi időben, a tagfelvételek mind összetettebbé válása nyomán kezdett el foglalkozni a tagjelölt államokkal,s kezdte ezáltal érdemben kivenni részét a döntéshozatali folyamatból.6 A szervezet 1949-ben elfogadott Alapszabályzata (Statútum)7 adja meg a tagfelvételi követelmények rendszerének máig is érvényes jogi keretét. Annak 3. cikke értelmében az ET minden tagállamának el kell fogadnia a jog primátusának elvét, valamint azt, hogy a hatáskörébe tartozó minden személy gyakorolhatja az emberi jogokat és személyes szabadságokat. Kimondja azt is, hogy komolyan és hatékonyan 1996. tavasz 47
