Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere sított, különleges helyzetüket tekintetbe vevő autonómia nyújthat. Szerbiának időre lesz szüksége ahhoz, hogy újra integrálódjon a nemzetközi közösségbe és hogy szomszédsági politikáját kialakítsa. Araiak a veszélye pedig, hogy kisebbségpolitikájában a Romániáéhoz hasonló álláspontra helyezkedik, fennáll. A két balkáni állam, Románia és Szerbia bevonása a Közép- Európában kialakuló kisebbségvédelmi rendszerbe tehát komoly akadályokba ütközik. Egyezmények nem szomszédos államokkal Magyarország a kisebbségi jogokkal kapcsolatos elvi állásfoglalásból kiindulva nem szomszédos államokkál is kötött a kisebbségi jogokra vona tkozó szerződéseket. így a Magyar Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság 1992. február 6-án olyan együttműködési és barátsági szerződést írt alá, amely 19. cikkelyében biztosítja a magyarországi német kisebbség jogait, jogilag kötelezővé teszi az EBEÉ kisebbségvédelmi dokumentumait, biztosítja a német kisebbség identitásának megőrzését, és lehetővé teszi, hogy a magyarországi német kisebbséghez tartozók beleszólhassanak az őket érintő döntésekbe. A szerződés annak lehetőségét is megteremti, hogy Németország támogatást nyújthasson a magyarországi német kisebbségnek.25 A kisebbségvédelmi cikkely Magyarország és Németország közös kisebbségpolitikai érdekeiből következik. Németország a közép- és kelet-európai térségben élő német kisebbségek léte folytán érdekelt a kisebbségi kérdés rendezésében és hasonló szerződéseket kötött más államokkal is. Német elemzők szerint Németországnak egy olyan integrált bel- és külügyi kisebbségpolitikai koncepciót kell kidolgoznia, amely az összeurópai stabilitás része és a béke védelmének, valamint a kisebbségek védelmének biztosítását egymást kiegészítő külpolitikai célmeghatározásként értelmezi.26 A magyar-orosz kisebbségi nyilatkozat elfogadását orosz részről az a körülmény ösztönözte, hogy a Szovjetunió felbomlása után kb. 25 millió orosz került kisebbségi helyzetbe. A Nyilatkozat tartalmazza a területi autonómia elvét is: „a helyi autonóm igazgatási szervek, valamint területi elvű autonómiák és a kisebbségek önigazgatása más formái létrehozásának lehetőségeiről" beszél (5. cikk). A cikkely kodifikációját nemcsak a magyar és az orosz fél politikai akarata, hanem az Oroszországi Föderáció alkotmányának a területi autonómiákra vonatkozó jogszabályai is lehetővé tették. Végül a felek megállapodtak abban, hogy a Nyilatkozatba foglalt „elvek és megfelelő célok elérése érdekében összehangolják együttműködésüket a különböző fórumokon, törekedve a minél szélesebb nemzetközi konszenzus megteremtésére ..." (16. cikk). Kisebbségi cikkelye van a Magyar Köztársaság és a Moldáv Köztársaság között kötött együttműködési és barátsági szerződésnek is, amelyben a felek kijelentik: a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartása érdekében figyelembe veszik a kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi normákat, különösen az ENSZ, az EBEE/EBESZ, valamint az ET dokumentumait, melyek alkalmazása érdekében minden szükséges politikai és törvényalkotó intézkedést megtesznek (16. cikk). 19%. tavasz 41
