Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogel Sándor gek, mindkét nyelv egyenlő használata helyett megfelelő használata, a végén: összhangban az ország belső jogrendjével) a horvát-magyar egyezményben (4. cikk). A kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van használni anyanyelvűket a hivatalokkal való kapcsolatban, bele értve a közigazgatást, és a bírósági eljárásokban, anyanyelven feltüntetni azon települések neveit, ahol élnek, az utcák és egyéb közterületek neveit, helyrajzi adatokat, feliratokat és közterületi információkat (magyar-szlovák alapszerződés 15. cikk g.). Ellentétben áll a román alkotmánnyal, amely szerint „Romániában a román nyelv a hivatalos nyelv" (13. cikk), „az igazságszolgáltatást román nyelven bonyolítják le" (127. cikk 1. bekezdés); a szerződő felek törekedni fognak arra, hogy a közigazgatási, választókerületi és a két kisebbség által lakott területek minél inkább egybeessenek (magyar-szlovén egyezmény, 9. cikk). A felek kötelezik magukat, hogy az állam, valamint a helyi önkormányzat közigazgatási és területi szervezeteit, valamint választókörzeteit nem alakítják át azzal a szándékkal, hogy az a kisebbségek számára hátrányokat okozzon (magyar-horvát egyezmény 9. cikk); A felek olyan gazdaságfejlesztési intézkedéseket támogatnak, amelyek kiküszöbölik a kisebbségek elvándorlásának okait és a lakosság etnikai összetételének bármilyen formában történő megváltoztatását (magyar-horvát egyezmény 8. cikk). A felek nem tesznek... a nemzetiségek lakta területek lakossági összetételének megváltoztatására irányuló adminisztratív, gazdasági vagy egyéb intézkedéseket (magyar-ukrán nyilatkozat, 8. cikk); A Szerződő Felek tartózkodnak olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatnák a népesség számarányát a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken (magyar-szlovák alapszerződés, 15. cikk d.). Románia mindezt enklavizálására, szeparatizmusra, a kisebbségek elrománosításában eddig elért sikerek visszafordítására irányuló törekvésnek tekintené;- helyi és autonóm igazgatási szervek, valamint területi elvű autonómiák és a kisebbségek önigazgatása más formáinak létrehozása (magyar-orosz nyilatkozat 5. cikk); biztosítja a magyar kisebbség jogát a kulturális autonómiára (magyar-horvát egyezmény, 9. cikk). Románia területi integritása elleni merényletként fogja értelmezni, amely ellentétben áll az állam egységének és oszthatatlanságának elvével (Románia Alkotmánya, 1. cikk 1. bekezdés),valamint a területi szeparatizmus tilalmával (30. cikk 7. bekezdes). (Ezt bizonyítja, hogy Traian Chebeleu román külügyi államtitkár ellentmondásosnak nevezte a magyar-orosz kisebbségi nyilatkozatot, mert az „az autonómiák politikájában gyökerezik", olyan tételeket hangoztat, amelyek nem fordulnak elő a nemzetközi dokumentumokban, tehát minden alapot nélkülöznek, az ENSZ Alapokmánya pedig érvényteleníti az egész dokumentumot)19;- a kisebbségek megfelelő részvétele a kisebbségek jogaira és helyzetére vonatkozó helyi, regionális és országos szintű döntések esetén (magyar-horvát egyezmény, 9. cikk). A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van hatékonyan részt venni országos és, ahol helyénvaló, regionális szinten azon döntésekben, amelyek azt a kisebbséget érintik, amelyhez tartoznak, vagy azt a régiót, ahol élnek, a belső jogrendszerbe nem ütköző módon (magyarszlovák alapszerződés 15. cikk f.). Ezt Románia a többséghez és a kisebbséghez tartozó szemé38 Külpolitika
