Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Rostoványi Zsolt gatot, az amerikanizációt vagy az imperializmust támadják, nem fordítván figyelmet a részletekre vagy a különbségtételre. Ezek a „határháborúk" szükségképpen azt eredményezik, hogy valaki vagy csatlakozik az elsődleges csoporthoz, vagy mint egy alárendelt másik, alsóbbrendű státusba kényszerül, vagy a végsőkig harcol. Az etnicitás, az etnopolitika térhódításának lehetünk tanúi a centrumban, a félperiférián és a periférián egyaránt. Az etnopolitika szinte kényszeríti az egyént egyetlen identitás vállalására, jóllehet - amint azt a szakirodalom is minduntalan hangsúlyozza - a globalizáció, glokalizáció, illetve nemzetköziesedés velejárói a kevert vagy többes identitások (az angol terminusok erre: „halfies", „hybridization", „creolization" stb.). Ez az egyetlen identitás gyakran kizárólagosként, a másikkal összebékíthetetlenként jelenik meg, amit pedig már csak egy lépés választ el a kulturális törésvonalak mentén kirobbanó fegyveres konfliktusoktól. Eric Hobsbawm mutat rá arra, hogyan válik az etnikai elv (az alapvetően a szociológia és szoci- álantropológia tárgyát képező etnikai identitás kérdése) nacionalista politikává.85 Charles Taylor pedig a modern nacionalizmus hátterét elemezvén arra a következtetésre jut, hogy a terjeszkedő modernitás az útjába kerülő népekben felerősíti a különbözés igényét, amelyet a veszélyeztetett méltóságérzet síkján élnek meg, és amely ezen méltóság hordozójául egy új, kategoriális identitást épít fel.86 A kifejezetten kulturális indíttatású folyamatok az esetek jelentős részében szorosan összefonódnak más - gazdasági, politikai vagy biztonsági jellegű - folyamatokkal. Például a tömeges migráció, az európai és észak-afrikai félperifériáról és perifériáról a centrumba történő nagyarányú munkaerő-áramlás komoly gazdasági konzekvenciákkal jár, a biztonságot fenyegető kockázati tényező, veszélyforrás, nagymértékben befolyásolja a politikai helyzet alakulását, és kezelésének kulturális motivációi vannak. A nyugat-európai országokban kialakult muszlim, ázsiai, afrikai (stb.) vallási és etnikai, vagyis a nyugati civilizációtól számottevő pontokon különböző kultúrájú közösségek komoly kihívást jelentenek a nyugati társadalmak, a nyugati civilizáció számára. Az elkövetkező években számítani lehet arra, hogy a nemzetközi rendszerben kirobbanó konfliktusok jelentős része vagy közvetlenül kulturális eredetű lesz (valamennyi kimondottan etnopolitikai konfliktus ebbe a kategóriába sorolható), vagy pedig hátterükben kimutatható lesz valamiféle kulturális motiváció. Minél nagyobb a verseny, és minél nagyobbak az egyenlőtlenségek a heterogén társadalmak különböző csoportjai között, annál nagyobb valószínűséggel erősödik fel az etnikai identitás hangsúlyozása, és növekszik meg a nyílt konfliktusok kirobbanásának a lehetősége - véli a kérdés egy neves amerikai szakértője.87 Tegyük mindehhez hozzá: ilyen konfliktusok nem csupán társadalmakon belül, de társadalmak között is kirobbanhatnak. Vannak persze olyan vélemények is, amelyek szerint az új világrend ugyanolyan, mint a régi, nincsenek alapvető változások, új paradigmák. „A világrend alapvető 24 Külpolitika
