Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogel Sándor Szlovák kérésre az utóbbi dokumentum felsorolásakor a következő szöveget fűzték hozzá: „tiszteletben tartva az egyéni emberi és polgári jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait." A megfogalmazást a szlovák félnek a kollektív jogoktól való félelme diktálta. Ugyanakkor a szlovák fél olyan jegyzéket nyújtott át a magyar félnek, amelyben vitatja az 1201-es ajánlás olyan értelmezését, amely lehetővé tenné a kisebbségek kollektív autonómiajogainak érvényesítését. A magyar fél véleménye szerint a szlovák fél kérésére beiktatott kitételt nem lehet sem jogi, sem nyelvtani értelemben megszorításnak tekinteni. Az egyéni vagy kollektív jogok vitája pedig a szlovák és a magyar vállalás szempontjából nem központi kérdés, hiszen az ajánlás 11. cikkelye eleve az egyének jogairól szól, és ennek értelmében kell a szlovák félnek a sajátos területi helyzetnek megfelelő, a helyi vagy autonóm közigazgatásra vagy különleges státusra vonatkozó előírásokat teljesíteni. All. cikkely azonban nem önmagában közvetlenül érvényesíthető, „self-executing" jogszabály, hanem prog- ram-jellegű előírás, amelyet a szlovák félnek illetve a szerződő feleknek kell konkrét tartalommal megtölteniük. Ebből következik, hogy a különleges státus koncepciójának megvalósításáért a szlovákiai magyar kisebbségnek további harcokat kell folytatnia, hiszen azt a szlovák fél nem fogja önként megvalósítani.10 Végül a szerződő felek megállapodtak abban, hogy a szerződés 15. cikkelye megvalósulásának figyelemmel kísérése céljából az általuk szükségesnek tartott összetételű tagozatokból álló, ajánlási joggal felruházott kormányközi vegyesbizottságot hoznak létre.11 Az a tény, hogy a szlovák fél aláírta az alapszerződést, azt tanúsítja, hogy az aláírás pillanatában a szlovák külpolitikában az euroatlanti struktúrákba való integrációs törekvés fölénybe került az asszimilációs szándékokkal szemben, a határok sérthetetlenségét és a felek területi integritását megerősítő 3. cikk pedig semlegesítette a területféltő fóbia prioritását. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a szlovák belpolitikában ezek a tendenciák a továbbiakban is érvényesülhetnek, ami súlyos nehézségeket okozhat a szerződés végrehajtásában. Ezt bizonyítja, hogy a parlament elfogadta a szlovák államnyelv védelméről szóló törvénytervezetet, amely a szlovákiai magyar kisebbség képviselői és a magyar fél véleménye szerint ellentétben áll az alapszerződés szellemével és szövegével, valamint az ott felsorolt nemzetközi dokumentumokkal. Hasonlóképpen a Szlovákiában érvényesülő asszimilációs, homogén nemzetállami törekvések irányába mutat a szlovák Oktatásügyi Minisztérium azon törekvése, hogy a magyar nyelvű oktatást az úgynevezett alternatív iskolák bevezetésével háttérbe szorítsa. Az intézkedés, amelyet a szlovák Oktatásügyi Minisztérium részéről erőszakos adminisztratív fellépés kísért, 1995. őszén súlyos feszültséget okozott Szlovákiában és kiváltotta a magyar nemzetiségű szülők, tanulók és pedagógusok tömeges tiltakozását. A magyar-szlovák alapszerződés kisebbségvédelmi cikkelye beilleszthető a szlovák alkotmány által megszabott keretekbe, amely a román alkotmánynál kevésbé korlátozó jellegű. A magyar félnek sikerült a szlovák féllel a kisebbségi jogok úgynevezett „európai szintjét" elfogadtatni. A szlovák fél félelme a kollektív jogok fogalmától és a szlovák alkotmány ama megfogalmazásai, amelyek elsősorban a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok tagjairól, az azokhoz tartozó állampolgárokról beszélnek (preambulum, 34. cikk), lehetetlenné tették a 30 Külpolitika
