Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Rostoványi Zsolt A nemzetközi rendszer síkján ugyanakkor már két évtizede jelen van - különösen a rendszer gazdasági szféráját illetően - egy új rend, egy új nemzetközi (gazdasági) rend megteremtésének igénye. Ugyancsak a kétpólusú világrend bomlását jóval megelőző időszakra vezethetők vissza azok a kritikák, amelyek hol erősebben, hol gyöngébben, hol praktikus, hol teoretikus megfontolásokból a modernitást vették össztűz alá, illetve a modernitás válságáról beszélnek. Időben és kiterjedtségében is rendkívül összetett, komplex kérdéssel állunk tehát szemben. Az elmondottak fényében érthetővé válik jelen dolgozat első pillanatra talán meglepő címe és megközelítési módja. A nemzetközi rendszert komplex módon - ha úgy tetszik: holisztikusán avagy inter(multi)diszciplinárisan - kívánjuk megközelíteni. A hidegháború utáni nemzetközi rendszer viszonyait elemző szakirodalom általában leszűkíti vizsgálódásai körét egyrészről a politikai-politikaelméleti-biztonság- politikai, másrészről - az előbbitől többnyire függetlenül - a gazdasági aspektusokra. Az elemzők sokkal kevesebb figyelmet szentelnek a civilizációs-kulturális jellemzőknek, jóllehet - s ennyiben Huntingtonnak kétségkívül igaza volt - a civilizáció a világrendszerben zajló hosszabb távú folyamatok elemzésének alapkategóriájaként avagy kereteként is szolgálhat. A globális, a világrendszer szintjén végbemenő folyamatok, a történelmi korokon átívelő fejlődés aligha értelmezhetők a civilizáció és kultúra kategóriái nélkül. A hidegháború utáni nemzetközi rendszer egyik meghatározó - jóllehet korántsem teljesen új - vonása a hegemón civilizációs projektum - a modernitás - válsága. Globalizálódik, univerzalizálódik, avagy éppen ellenkezőleg: fragmentálódik, megosztottá válik a világ? E két folyamat egymást kizáró, avagy ellenkezőleg: nem ugyanannak a folyamatnak a két oldaláról van-e szó? Jóllehet a korábbi kétpólusú, politikai-ideológiai különbözőségen és szembenálláson alapuló megosztottság megszűnt, s a felszínen - mindenekelőtt a gazdasági szférában, a világgazdaságban felerősödött interdependenciának és globalizálódásnak tulajdoníthatóan - erősödik a világméretű együttműködés, egyidejűleg újabb keletű törésvonalak is kialakultak, s a régiek mélyülésével együtt a megosztottságot, fragmentáltságot erősítik. Ugyancsak erősödik a rendszer multikulturalitása (újabban igencsak „felkapott", egyúttal sokat vitatott kifejezés), mind határozottabban jelenítve meg - esetenként a felszín mögött, többszörös áttételeken keresztül - az egyes szereplők egymástól eltérő kulturális identitását. A Kelet-Nyugatkonfrontáción alapuló kétpólusú nemzetközi rendszert egyfajta egyensúly, stabilitás, kiszámíthatóság jellemezte. John Lewis Gaddis hívta fel a figyelmet arra, hogy a hidegháború időszaka egyúttal a „hosszú béke" időszaka is volt,16 amikor is nem robbantak ki háborúk a nagyhatalmak között. Ez a nemzetközi rendszer viharos gyorsasággal bomlott le, anélkül azonban, hogy hasonlóan átlátható struktúrák váltották volna fel. A „rend" - jelenti ki Rosenau - feltételezi az erő, 10 Külpolitika
