Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - LENGYEL-MAGYAR - Kwasniewski, Aleksander: Lengyelország és Magyarország az euroatlanti integráció felé vezető úton
Lengyelország és Magyarország az euroatlanti integráció felé vezető úton A közép-európai érdekközösség az integráció küszöbén Számos különböző közép-európai érdek kapcsolódik majd az integrációs folyamathoz. Nem lenne helyes azt sem tagadni, hogy itt egyes országok érdekei is kockán forognak. Mindegyik ország, teljesen természetes módon, érvényesíteni próbálja ezeket az érdekeket, függetlenül a többi jelölttől. Az érdekek egy második csoportját a hasonló jövőbeli tárgyalási pozícióval rendelkező országok érdekei alkotják. Ebben az értelemben Lengyelország, Magyarország és a Cseh Köztársaság valószínűleg egy szilárd partneri csoportot fog alkotni. Örömünkre szolgál, hogy olyan országok, mint Szlovénia, egyre nagyobb mértékben osztják közös nézeteinket. Harmadszor, számos általános - Közép- és Délkelet-Európa összes nemzetét érintő - érdek is létezik, és létezni fog a jövőben is. Ezekre is kellő figyelmet kell fordítani, és képviselni kell őket. A továbbiakban a két utóbbi témával szeretnék foglalkozni. 1989 óta a fejlődési modellek Közép- és Kelet-Európábán országspecifikusakká váltak. Ennek ellenére, ami a Lengyelországról és a Magyarországról, valamint a térség egyéb vezető államairól kialakult képet összeköti, az a fejlődési potenciáljuk sikeres rekonstrukciója. A gazdasági fejlődésünkkel kapcsolatban emlegetett „óriási kialakuló piac" fogalma állandó helyet kapott a vezető ipari országok kormányainak elemzéseiben ugyanúgy, mint ahogy a szakértők és magánvállalatok szótárában is. Tíz nap múlva, a davosi világgazdasági fórum soron következő ülésén elmondandó s ennek a témának szentelt beszédemben ki fogok térni Lengyelország és a regionális partnerei által elért eredményekre. Az EU és a NATO által támasztott követelményekhez egyre közelebb kerülünk. Lengyelország már teljesítette is a pénzügyi unió két kritériumát, és általános vélemény szerint eleget tett a NATO-val való teljes körű együttműködés minimális követelményeinek is. A jó gazdasági teljesítmények mellett meg kell itt még említeni, hogy országaink kapcsolatát szomszédainkkal a jószomszédi viszony alapján alakítjuk, s egyre inkább képesek vagyunk egymással összhangban cselekedni. Közép-Európa egyértelműen sikertörténetet jelentett az átmenet időszakában. Ebből következik, hogy legfejlettebb országai érdekeit csak abban az esetben lehet a leghatékonyabban érvényre juttatni, ha azok együttesen lépnek fel. Nemcsak a Lengyelország és Magyarország közötti szilárd érdekközösségre utalok itt. Országaink a kétoldalú, a regionális és az európai szintű együttműködésben nagy eredményeket értek el. Magától értetődik, hogy mindennek a jelentősége a csatlakozási tárgyalások valódi megkezdésének az előestéjén válik egyértelművé. Ráadásul szeretném felidézni a Lengyelország és a Cseh Köztársaság közötti teljes egyetértést is, amelyet néhány nappal ezelőtt a miniszterelnökök prágai találkozóján is megtapasztaltunk. Országaink együttesen fogják ismertetni az álláspontjukat röviddel a NATO-hoz való csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. Ezt különösen pozitív fejleménynek vehetjük. Azt remélem, hogy ez a tény jobban ráirányítja a 1996. ősz-tél 5