Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény Szűcs László A jóvátétel vagy kártérítés, ami nem más, mint eszköz a vesztes államnak a háború utáni tartós gazdasági és ezen keresztül politikai ellenőrzésére, az első világháború utáni békeszerződésekkel került be a nemzetközi jogba. A második világháborúban a tengelyhatalmakról leváló államokkal kötött fegyverszüneti egyezmények tárgyalása során már természetes igényként fogalmazták meg a szövetséges hatalmak a legyőzőitek jóvátétel-fizetési kötelezettségét. így történt ez Magyarország esetében is, amikor 1944 nyarán határozott formát kezdett ölteni a háborúból való kiválásra irányuló szándéka. A magyar fegyverszüneti egyezményről megindult tárgyalás egyik legtöbbet vitatott kérdése egyébként éppen a jóvátétel volt.1 A három szövetséges nagyhatalom csak hosszas egyeztetés után jutott megállapodásra abban, hogy kell-e a fegyverszüneti egyezményben szerepeltetni a jóvátétel összegét, továbbá hogy mekkora legyen ez az összeg, hány év alatt kell megfizetni, mely államoknak tartozik kártérítést fizetni Magyarország, kik, mely hatalmak vegyenek részt a jóvátétel teljesítésének irányításában és ellenőrzésében. A tárgyalásokon, amelyek többek között Magyarország bizonytalan magatartása folytán is elhúzódtak, a szövetséges nagyhatalmaknak e kérdésekben formálódó álláspontját erősen befolyásolta a gyorsan változó s a Szovjetunió kelet-európai pozícióit erősítő hadihelyzet. Az a tervezet, amelyet 1944. július 26-án az Egyesült Államok terjesztett a fegyverszünet ügyében az Európai Tanácskozó Bizottság2 elé, még csak azt mondta ki, hogy Magyarországot az Egyesült Nemzetek részére fizetendő háborús kártérítésre kell kötelezni. Ha pedig Magyarország a háború befejezése előtt szembefordul Németországgal, kedvezményként kilátásba helyezte, hogy a jóvátétel nem fog katasztrofális életszínvonal-csökkenést okozni, és nem fogja veszélyeztetni az ország gazdasági függetlenségét. Ez a felfogás követte az első világháború utáni gyakorlatot3, és találkozott az angol kormány véleményével is. Az előkészítő tárgyalások elakadása miatt a szovjet álláspont csak jóval később, a finn, a román és a bolgár fegyverszüneti tárgyalások tapasztalatainak birtokában s éppen ezért határozottabb formában fogalmazódott meg. Az a javaslat, amelyet a 1996. nyár 93
