Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - VILÁGGAZDASÁG - Csáki György - Sass Magdolna - Szalavetz Andrea: A külföldi működőtőke modernizációs szerepe
Csáki György-Sass Magdolna-Szalavetz Andrea ban halad, a nemzetközi jogi védelem alól felszabaduló régi, de hatékony vegyületek fel- használásával, „újrafelfedezett" és olcsó ún. generikus termékekkel jelenik meg a piacon. Határozott és markáns iparpolitikai koncepció, a gazdasági és társadalmi modernizáció komplex értelmezése és megvalósítása, a gazdasági modernizáció, a K+F-tevékenység és az oktatási rendszer összehangolt fejlesztése, valamint a sikeres befektetésösztönzés és -terelés lehet az alapja egy pozitív fordulatnak, azaz: a működőtőke-beáramlás sokkal erőteljesebb, a nemzetgazdaság egésze számára meghatározó mértékű innovációs hatásainak kibontakoztatása. A magyar gazdaság tőkevonzási teljesítménye saját régiójában kiemelkedőnek tekinthető - nem hasonlítható azonban a közepesen fejlett latin-amerikai és/vagy délkelet-ázsiai országokéhoz, és messze elmarad a mediterrán országoknak az EK-csatlakozást közvetlenül megelőző korszakban mutatott tőkevonzási teljesítményétől. Az eddig beáramlott külföldi működőtőke nem jelentett „áttörést", és „önmagában" nem fedezte a magyar gazdaság tőkeszükségletét - de az ilyen irányú várakozások mindig is a világgazdasági tapasztalatok nem ismeretén alapuló illúzióknak voltak minősíthetők. Kiegyensúlyozott, megfontolt és kiszámítható gazdaságpolitikával, konzisztens szabályozórendszerrel és hatékony államigazgatási munkával az 1996-2000 közötti időszakban 10- 12 milliárd dollárnyi működőtőke vonzható az országba, amit legfeljebb 500-600 millió dollárnyi portfolió-befektetés egészíthet ki. Ez meghatározó szerepet játszhat mind a makrogazdasági egyensúly megteremtésében, mind pedig a piacgazdasági átmenet kiteljesítésében, nem pótolhatja azonban sem a belső megtakarítások fokozását, sem a külkereskedelmi mérlegpozíciók radikális javítását. Az eddigi tapasztalatokból az is nyilvánvaló, hogy a külföldi működőtőke-befektetések még nem minden tekintetben és területen bontakoztattak ki olyan pozitív nemzetgazdasági változásokat, amilyeneket vártunk tőlük. Ebből az is következik, hogy bár a tőkevonzás eddigi keretei sok szempontból kiemelkedően vonzónak és eredményesnek mondhatók, most már olyan finomhangolásra van szükség mind a gazdaságpolitikában, mind pedig a szabályozásban, amely a mennyiségi (fiskális) szempontokon túl is maradéktalanul sikeresnek tekinthető. * Nyilvánvaló, hogy a magyar nemzetgazdaság számára a földrajzi helyzet és a versenyképes munkaerő-ellátottság kombinációján alapuló külföldi működőtőkebefektetések (lennének) a legelőnyösebbek - nyilvánvaló azonban az is, hogy egyrészt az ilyen típusú befektetéseket elsősorban a külföldi (az esetek túlnyomó többségében multinacionális) befektető cég globális fejlesztési-terjeszkedési stratégiája határozza meg, másrészt az ilyen típusú befektetések ösztönzése csak hosszú távú modemizációs/gazdaságfejlesztési stratégia ke rétében fokozható, amikor lehetőség nyílik például az oktatás-kutatás dinamikus fejlesztésére, illetve külső és belső lehetőség mutatkozik bizonyos határozott szektorális preferenciák érvényesítésére. Középtávon, azaz az előttünk álló három-öt éves periódusban azon86 Külpolitika
