Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Molnár Gusztáv Ilyen értelemben joggal tekinthetjük államnak például Cseh- és Morvaországot a Német-római Birodalmon belül, Horvátországot Magyarországon és Magyarországot a Habsburg monarchián belül, vagy az újabb időkben Szlovéniát és Horvátországot Jugoszlávián belül. A kérdés ebben a térségben - hangsúlyozza Kosáry Domokos - a sajátos történelmi adottságok miatt soha nem a nagyobb politikai szervezet létjogosultsága kapcsán merült fel, hanem inkább úgy jelentkezett, hogy a nagyobb, birodalmi jellegű szervezet, amelyhez az egyes államok tartozni fognak, milyen változatban jön létre, milyen erők vezetésével, milyen színvonalon.14 Nádas Péter keserű szavai szerint „Magyarország nemhogy nem kíván többé szembesülni a saját múltjával, hanem annak érdekében, hogy megszabaduljon múltja mértéktelen terhétől, egyszerűen megszüntetett avagy szüneteltet minden néven nevezhető történelmi korszakot és tradíciót".15 Én nem vagyok ennyire pesszimista. Magyarország fel fog éledni, amint - történelmi sorstársaival együtt - beilleszkedik egy minden eddiginél levegősebb és tágasabb „birodalmi jellegű szervezet"-be, amely elég közel van ahhoz, hogy fenntarthassa környezetünkben a polgári békét, ugyannakor elég távoli is ahhoz, hogy a közös tradíciókból, a közös szokásokból és a közös érdekből építkező történelem szabadon építkezhessen „alatta", a maga szeszélyes kedve szerint.16 Jegyzetek 1 Különbséget kell tennünk a nemzeti és a posztnacionális nemzetállamok között. Utóbbiakban az individuális emberi jogok elsőbbséget élveznek minden olyan kollektív jogigénnyel szemben, amely nem a polgárok szabad döntésén alapul. A posztnacionális nemzetállam nem a, és még kevésbé nem egy nemzeté, hanem a szabad identitásválasztás jogát önmaguknak fenntartó polgároké. A nemzeti nemzetállam (egyszerűbben szólva: a nemzeti állam) szubjektuma valamely uralkodó, őshonos vagy ősfoglaló nemzet. Az ilyen állam nem integrál, hanem kirekeszt, a nem a többségi nemzethez tartozókat szántszándékkal egyfajta gettóba kényszeríti. Akik ezt az államfelfogást, a nemzetet az állammal azonosító mitikus ideológiát vallják, a saját kisebbségeik számára ugyanolyan mitikus kapcsolatot „írnak elő" azzal a területtel, ahol azok laknak, és különösen azzal, amelyen többséget is alkotnak, mint amilyet a többségi nemzet és az állam között ők deklarálnak. Ezzel pontosan azt az állami egységet gyengítik, amelyet minden áron meg szeretnének védelmezni. Magától értetődik, hogy az ilyen államok integrációképessége a külső integráció viszonylatában is minimális. (Vö: Molnár G.: A belső és n külső integrációról. In: Autonómia és integráció. Budapest, 1993.5-17.0.) A nemzeti államon belüli integráció szociológiai értelemben nem lehet valóságos, hanem csak imaginárius, politikai értelemben pedig nem lehet demokratikus, hanem csak autoritárius. Ahol az autoritárius politikai integráció hagyománya meggyökeresedett, a modernizáció válaszút elé állítja a társadalmat és a politikai elitet. Amikor kiderül, hogy a király meztelen, vagyis a mitikus egység szertefoszlik, a valóságos integráció megteremtése érdekében lehet választani a demokrácia, de lehet a szekularizálódott autoritarizmus, vagyis a fasizmus útját is, ami a más identitásúak kirekesztését, végső soron pedig elpusztítását jelenti. 20 Külpolitika
